Sokszor tényleg az a legjobb ha elfogadjuk ami van.

Nem akarom leértékelni a küzdés, a célok fontossága és az akarat szerepét, de ezzel szemben az elfogadás is fontos érték számomra. Például egy helyzet elfogadása.

Tizenhat napja tart hogy nappal alszom és éjszaka vagyok ébren. Mondjuk nem is nagyon teszek ellene. Megvan a bája ennek a dolognak. :-)

A tegnapi nap anyiban különbözött, hogy mennem kellett vezetni, ezért délelőtt felébredtem. Igaz nem hagytam sok időt a készülődésre, de felkeltem. A forgalmi vizsgám óta először vezettem és nagyon élveztem a dolgot. Nyomtam a gázt, amennyire az oktatóm engedte. Hát nem nagyon engedte. :-) Elmondta, hogy a vizsgán meglepődött, mert órán sokkal jobban vezetek, és közölte hogy remegő lábaimmal bizony nem tud mit kezdeni. Tényleg remegett a lábam a vizsgán, rettenetesen izgultam. Tudtam hogy egyedül nem mernék még forgalomban vezetni, és ez bizony hatott rám és ideges voltam. Tegnap kicsit féltettem az oktatómat, mert ugyan megakadályozhatja hogy hülyeséget csináljak, de azt hiszem nem lehetett kellemes és biztonságos tegnap mellettem ülni. A legviccesebb az volt, amikor az egyik lámpánál szinte a zebrán álltam meg.

Bagoly típus vagyok, voltam és leszek is, ezért elég egy pici dolog, hogy későn aludjak el és délelőtt durmoljak. Ma három előtt keltem fel. Természetesen délután. A több mint két heti éjszakázásnak egyetlen eredménye hogy majdnem kiraktam egy 1000 darabos puzzle-t. Még karácsony előtt vettem, és mert rettenetesen türelmetlen tudok lenni, gondoltam próbára teszem az idegeimet. Már csak az eget kellene összerakni és őszintén bevallva ez már nem olyan nagy élvezet. De most már azért is befejezem, bármennyi ideig is tart. Persze néha érzem micsoda egy értelmetlen dolog ez, lila papírdarabokat rakni egymáshoz, hogy összálljon a kép. De ha így nézzük akkor sok minden értelmetlen amit csinálunk. :-) Ha kész leszek vele, szétszedem és visszakerülnek a kis darabok a dobozba. Hátha egyszer kirakja még valaki. És arra fog emlékeztetni, hogy bizony minden mulandó. Keményen dolgozunk dolgokért, elérünk célokat, megszerzünk tárgyakat, élvezzük emberek társaságát, de a végén minden elmúlik, emlék marad, de ott van az érzés, hogy megcsináltuk, átéltünk valamit és ez bizony fontos lehet válságos időkben. ;-)