Készülődök a második forgalmi vizsgámra. Az első decemberben volt, karácsony előtt, azóta már jó pár órát vettem, tehát elvileg már nagyon át kellene mennem. Azt hiszem kevesen vagyunk, akik ilyen sok órát vezettek a jogsi megszerzéséhez. Legalábbis oktatóval.. Mert hát más lehetőségem itt Budapesten nem volt. Aki tudott volna nekem segíteni azt kiebrudaltam az életemből, mert a gyakorlásoknak túl nagy lett volna az érzelmi költsége. Inkább forintban fizetek egy oktatónak, minthogy lelkileg készüljek ki egy szexuálisan túlfűtött pasival, aki az önbizalmát csak úgy tudja fenntartani, ha minél több nőt szerez meg magának. És ha megszerezte, akkor mindet a barátjának akarja tudni. Köszönöm, meghagyom az ilyet másnak, vagy inkább nem kívánom senkinek.

Szóval a leendő jogosítványom értékét aranyárban lehet majd mérni. Ez annyira jellemző rám. Mindenért többet fizetek mint mások, de inkább a biztosra megyek. Én azt vallom inkább legyen kevesebb tárgyam, utazzak el kevesebb helyre, ismerjek kevesebb embert, de az mind legyen értékes számomra. SZÁMOMRA Ezt vallom, de olykor nem így cselekszem. Ebből is tudom, hogy mikor nem vagyok teljesen önmagam, vagy inkább nem élem ki önmagam. Valahol azt olvastam az önbizalom egyik forrása, hogy saját értékeink szerint élünk. Na igen. A kérdés hogy mi motivál egyes helyzetekben? A saját érzéseim, meggyőződésem, vagy valami agyszülemény arról, hogy mi a helyes, mi vezet célra, mivel kapok némi pozitív megerősítést.

Ma kicsit később mentem vezetni mint szoktam, volt alkalmam kipihenni magam. Azt hittem ez jó, ettől majd még jobb leszek. De rá kellett jönnöm, hogy amikor pár óra alvás után vezetek, akkor jobban koncentrálok, nyugodtabb vagyok vagy inkább kómásabb és ez nekem kifejezetten jót tesz. Persze nem a 2-3 órás alvásra gondolok -mert olyan is volt - hiszen akkor majd elalszom az autóban.

Még kétszer vezetek a vizsgáig, vagyis keddig. Addig győzködöm magam, hogy sikerülni fog. És ha így lesz, akkor újabb vagyonokat feláldozva, a vizsgaútvonalról letérve, új utakat hódítok meg az oktatómmal. Mert mit érnék a jogsimmal, ha a kerületet elhagyva rettegve ülnék a volán mögé?

Szóval ma próbáltam az alvásmennyiség és a vezetési képesség közötti kapcsolatot feltárni, és rá kellett döbbennem, még az is megtörténhet, hogy én ebben az összefüggésben sem úgy működöm mint mások. Vagy: mások is úgy működnek mint én, csak nem tudnak róla. :-) Vagy én nem tudok arról, hogy ők is tudják amit én. Nna, szóval értitek.