Egyre inkább ki-kitekintek a külvilágba, bár azért túlzásba még most sem viszem. Tegnap megint reggel sikerült elaludnom, miután kb 5 órát beszélgettem telefonon. És még csodálkozok, hogy velem mindig milyen rendes a T-Home :-)

Délután azért csak sikerült felébrednem, majd kis kirándulást tettem a belvárosba. Már előre rosszul voltam a gondolattól, hogy metróra kell szállnom, de gondoltam két megállót igazán kibírok. Majd valaki vagy valami, vagy csupán Fortuna a tenyerére vett, felfedeztem, hogy nem is kell metróznom, létezik egy buszjárat melyre közel otthonomhoz felpattanok és éppen az úticélomhoz visz. El nem tudom képzelni, hogy eddig miért nem jöttem erre rá, vagy valamiért nem akartam erről tudomást venni. Szóval hipp-hopp a Deákon termettem, ami körülbelül olyn érzés volt, mintha egy repülő szőnyegen utaztam volna. A metró kiiktatása a közlekedésből, nekem magát a mennyországot jelenti. Mikor megvettem lakásomat, fontos szempont volt, hogy olyan helyen legyen, ahonnan mindenhova eljutok a legkevesebb metrózással.

A második rácsodálkozásom tárgya a  város volt. Ugyanis szombat délután úgyszólván üres, néhány lézengő ember és turista színesítette utcákon találtam magam. Biztosan így van egy ideje, hiszen a kerületemben is tapasztalom hogy kicsi a forgalom, de a belvárosban ez tényleg meglepett. Ekkor már madarat lehettt volna fogatni velem.

Kellemes séta a városban, vásárás, és vadászat a tökéletes fehér ingre. Jó lenne megtalálni.. :-) A héten képes voltam már a második fehér inget is becserkészni, és készletemet addig fogom növelni, míg meg nem találom az Igazit. Hogy miért kell ehhez többet is megvenni, és miért nem csak az igazira csapok le? Mert mindegyik más, de tudom hogy létezik az, melyet keresek, a nagy betűs Fehér Ing! De addig is ott van a többi, mely némileg kárpótol, amiért ilyen nehéz az igazira ráakadni.