...olyan, ami kicsit is érdekel.

Ha van még  a világon

Akkor élned, élned, még élned kell.

Ha azt mondja valaki: te nem voltál mindig ilyen,
Gondold végig az életed, egyszer lenn, egyszer fenn.
Vedd észre magadon a változást a múlttal,
Hidd el, hogy akarod a többet és az újat."

My dream

Ez a kis könnyed, nyári Ladánybene szösszenet a mai életérzésem. Persze mindez a vezetésnek köszönhető, na meg a napi szembesítésnek, mely azt mondogatja, néha tényleg nagyon hülye vagyok, vagy valamit nagyon rosszul látok, na de ezt inkább hagyjuk.

Immár jogosítvány tulajdonosként ültem ma autóba, húú, nem gondoltam hogy ez bármi különbséget jelent az eddigi vezetéseimhez képest, de tévedtem. Az oktatómat teljesen kicserélték, laza volt és közvetlen, nem méricskélte minden mozdulatomat, így én is kötetlenül vezethettem. Azt hiszem ez ad némi lökést megcsappant önbizalmamnak, na meg a lelkesedésemnek. Csak annyit éreztem: vezetni, vezetni, vezetni akarok, muszáj venni egy kocsit, mert ezt én gyakrabban szeretném csinálni, nem élhetek nélküle, nem, nem, nem!!

Nézzük reálisan és emberien. Ha autót akarok, az életem csupán 110 százalékát kell a sutba dobnom. Talán nem veszítenék sokat, annál többet nyerhetnék, talán.. Persze az is lehet, hogy megint eltévesztem az arányokat, mint minden maga alá gyűrő érzés esetén teszem.

Ez az az eset amikor racionális döntéseket kellene hoznom. Hogy itt van-e az ideje azt nem tudom, valahogy nem érzem ezt teljesen, bármekkora élmény ez az autózgatás, mégsem tudja felrázni tartósan minden sejtemet. Mert van amikor csak néhány dolgot kell változtatni, hogy a kívánt irányba haladj, de van, amikor szinte mindent... ez picit sok. Talán van olyan hogy mindent sutba dobunk, és totálisan más irányban haladunk tovább, de ehhez valami igazán nagy hatásnak kell érnie. Vagy valami utolsó cseppnek kell belehullania abba a bizonyos pohárba. Persze néha kis dolgok is képesek egy lavinát elindítani, de úgy érzem nálam ez nem lenne elég. De valószínűbb, hogy túl gyorsan akarom a dolgokat. De hiába sürgetnek a bepótolandó megélnivalók, felgyorsítani nem tudom. (De biztos ez?) Haladok tovább lépésenként, még ha néha nehéz is átlátni ezek logikáját. Pedig, ott van az..

Azt hiszem most jól bemagyaráztam magamnak, hogy csak így tovább.. :-)