Elegem lett a panaszkodásomból, egyszer-kétszer jó elsírni magam, és mikor megtapasztalom hogy a Föld forog tovább és hallgatóim sem tudnak már több jótanáccsal ellátni, na meg én is igyekszem a magam eszközeivel küzdeni, egy idő után belefáradok és félreteszem ezt az egészet.

Persze könnyű ezt írnom így éjszaka a szobámban, mindentől védve, mikor csupán egy jó kis alvás vár rám. Néha az is segít, ha valaki rámzúdítja  a saját problémáit, ez némileg eltérít az enyémtől. Mert problémája mindenkinek akad, persze a sajátunkat valahogy különlegesebbnek érezzük, pedig francokat...többnyire olyan ez is mint a többi, csak más külalakot ölt.

Szociofóbiám nem igazán javul, igyekszem úgy szervezni életem, hogy ne kelljen nagyon zsufi helyekre mennem, de ez olykor elkerülhetetlen, mint ma is. Úgy tűnik kezdenek az emberek hazaszállingózni a nyaralásból, pedig titkon reméltem hogy hétvégén lezárják Bp határait, és kifelé még lehet menni, de vissza nem. Talán kirakhatnánk a megtelt táblát, és akkor szociofóbiám meg is oldódna egy időre. Háát, ilyen önző dög vagyok én..

Azért érdekes a barátok reakciója, vagy inkább aranyos. Nem sok mindenki tud róla, de ha valakinek elmesélem, akkor közli hogy ő is valami hasonlót él át, persze miután meghallgatom, kiderül hogy azért az nem ugyanaz hogy valakinek nincs kedve az emberekhez, vagy mint én rosszul van, ha tömegben kell mások stírölő tekintete előtt létezni.. és van olyan barátnőm is aki rámcsodálkozik, hogy lehet ez, biztosan sokat vagyok egyedül, azért érzem ezt az egészet. Igen a sok egyedül töltött idő ezt valóban felnagyítja. De a dolgok gyökere nem itt van..

Szóval most kicsit félrerakom a szorongásomat, mert már unom, de persze nem  akarom a megoldás keresését nagyon elnapolni, mert szabadon akarok élni!!!