Éppen most szakad meg a szívem hogy nem tudok kimenni a Szigetre. Ó istenem, pedig mennyire szeretnék!! De ez most úgy tűnik nem fog összejönni.

Hosszú idő óta először rengeteg tennivalóm akadt, és bennem közben hatalmas felismerések történnek, ijesztőek és reménykeltőek egyszerre. Az elmúlt magamba zrkózós időszakom  most kezd beérni, na ugye, ugye ez sem volt cél nélkül, és főleg nem ok nélkül mondogatom magamnak.

Lassan talán kibújik igazi énem eddigi védekező, félelmekkel átitatott és ésszerűsített önmagamból. És ezt annak is köszönhetem hogy van körülöttem néhány igazán jó ember, akikkel megbeszélhetem legőrültebb gondolataimat is, másrészt olyanok akik szembesítenek azzal, jelenleg milyennek érzékel a külvilág engem. Ez azért érdekes, mert olyan mély negatív érzések ülnek ki arcomra, melyek valódiságával és főleg igazi okával magam sem voltam tisztában. Ezen hatások alatt szörnyű felismréseket tettem, elrévedtem kicsit a múltamban, a családom múltjában, de csak így találhatom meg hogyan mászhatok ki ebből a kátyúból. Reményteljes vagyok, mégha nem is látom teljes pontossággal a tennivalókat, de már kezd körvanalazódni hol is van az a mélyen gyökerező problémám, ami eddig megakadályozott hogy teljes és felszabadult életet éljek. Valami változik bennem, új érzéseket ismerek meg, kicsit más szemmel kezdem nézni a körülöttem zajló világot. Tudtam hogy mélyen gyökerezik az a sok önsorsrontás melyben olyan ügyesen éldegélek, ami gátolt az önelfogadásban, a lelkesedésben, a szabadságban. De hogy ennyire mélyen, ez még engem is meglepett!!! Lelátok most a sötéstségbe, és ez valahol jó. Kifejezetten hálás vagyok igaz barátaimnak és a fodrászomnak! :-)))) Olykor minden egyfelé mutat, hogy hová, azt bizony nem volt egyszerű megfejtenem!