De valami masszívabb repülőalkalmatosság is megteszi, bár kétlem hogy bármi is le tudna ide most ereszkedni, autóhalmok mindenhol, ami ahhoz képest hogy némileg zöldövezetben lakom, hatalmas forgalomnak számít. Úgy tűnik az őrület a tetőfokára hágott mindenki menekül valahova, vagy csak céltudatosan megtervezte ezt a szép hosszú ünnepélyes és elviselhetetlenül forró hétvégét, melyről úgymond elfelejtettem tudomást venni. De persze az arcomba nyomja tévé, rádió, barátok, család, internet minden, héé itt van augusztus 20-a, valamit illenék kezdeni vele. Nem szokásom a többség szokását követni, aminek persze meg is van az ilyen-olyan következmnye, de egye fene, egyszer csak visszajön a kiegyensúlyozottságom, újra nevetni fogok és nem igazán fog érdekelni mifelé is törekszik ez a nagy tömeg itt körülöttem.

Tényleg szívesen felszállnék most, akár egy repülőszőnyeggel is beérem már, a hegyek, a Duna, az autók, a város, az ország, minden fölé, vigyél kicsi szőnyegem, repíts valamerre, mert ez itt már kissé snassz, uncsi, kiszámítható, túlságosan SZÁMÍTÓ!

Úgy tűnik valami kimerültség telepedett rám, amit nem bírok kipihenni, talán tényleg el kellene repülni valami vérátömlesztés félére. Igazából más értelmes ötletem nincs is már egy ideje, csak hogy elmenjek innen.

De a 20-át még tutira itt töltöm, és bár most neki kellene állni szépen kitakarítani kis lakomat, de inkább valami lelki töltődést fogok választani, talán filmet nézek, más most nem is nagyon tud rám hatni. Holnap talán T-vel csinálunk valami találka félét, ha addig be nem dugul annyira a város, hogy végleg be kell zárni az egészet. :-)

Szombaton egy hajnali utazással hazaszáguldok vidékre, vagy vasárnap a nővéremmel hazavitetem magam.

Én ezt már nem is értem. Hogy lehet kibírni ezt a kinti őrületet, dugót, mikor megindul ez az embertömeg és csak megy megy, csakhogy egy másik helyen újra együtt lehessen. A másik fele pedig elindul Budapestre, majd este tüzijáték csodálást követően dugul be a város. Vagyis gondolom bedugul, én már régen voltam aug 20-i tüzijátékon. Inkább viharnézést, csendes, világból kikapcsolódást, vagy egyéb élvezetes programot választottam helyette. Na jó, volt amikor tényleg belefért ebbe a napba némi élvezet is..

Pedig próbálok én pozitív lenni, annak ellenére hogy  a valóságot megnézve kicsit önáltatásnak, olykor bugyutának,  üresnek, viccesnek látom a pozitív hozálllásomat. Ilyenkor azt mondom, mindegy, nem baj hogy köze nincs a realitáshoz, ez lehet a célravezető. Majd eljön a nap, amikor már nem látom fals mivoltát, csak átérzem örömét.

Így ingázgatok én e két létállapot között, még mindig nem eldöntve melyik is lehet az enyém, melyiket is akarom és melyiknél fogok lehorgonyozni egy kicsit hosszabb időre.

Úgy tűnik késik a rendelésem..