Másfél hetet ellébecoltam szűk kényelmi zónámban. Ez jól megy nekem. Ilyenkor még a kiegyensúlyozottság és valamiféle boldogság állapotát is képes vagyok elérni. Még álmodozom is. Arról, hogy egyszercsak kitágítom ezt a zónát, könnyedén, lazán vagy egy hirtelen, át nem gondolt lépéssel.

Közben rákaptam az Isteni sugallat című sorozatra. Bájos és reménykeltő film. Ugyan láttam már több részt is egy korábbi alkalomal, de most amikor tudom megnézem. És miért ne tudnám, időm mindig van itt vidéken.

És itt vannak még a fejfájós éjszakák. Majdnem minden este fáj a fejem, olykor még a fájdalomcsillapító sem segít. De nem vészes, talán ez is csak arra figyelmeztet, kicsit ki kellene mozdulnom pici életteremből. De ezt már csak Budapesten fogom megtenni. Csütörtökön visszautazok, és elfoglalom kényelmi zónám egy másik helyét és dimenzióját.

Merem remélni e Zóna határai átléphetőek számomra, és ezt meg is fogom tenni valamikor. Végülis egyszer úgyis muszáj lesz.