Biztos vagy benne? Nosza, vágjunk bele! Üdvözöllek ezen a laza, becsiccsentett éjszakán. Üdvözöllek olvasóm, nem tudom mit szeretnél itt olvasni, de most megkapsz engem. :-)

Igazán laza, szabadnak tűnő, spontán napom volt. Mindez nem jellemző rám, de sikerült egy ilyen napot összehoznom. Szerepeltek benne emberek is, ami nálam igen nagy szó. Régi ismerősök, barárátok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus idegenek. Vágjunk bele.

Valahogy sikerült reggeltájban felébrednem, majd hosszas készülődés után nekiindultam utolsó gyakorló órámnak. Nyár óta jogosítvány tulajdonos lettem, de visszajárok az oktatómhoz vezetni. Mivel máshol nincs alkalmam gyakorolni, így inkább fizettem érte, és jártam további 'órákat' venni. A vezetés végén elbúcsúztam oktatómtól, bár nem erőssségem az érzelmek kifejezése, de valahogy próbálkoztam valami búcsú- és köszönetfélét kifejezni. Elsősorban a lehetőségért, hogy tovább gyakorolhattam, mire az oktatóm azt mondta, azért nem voltunk mi olyan rossz viszonyban. Ez megnyugtató volt. Ezek után elindiultam moziba, E-vel megbeszéltük, hogy megnézzük a Michael Jackson filmet. Időm van, szeretem a mozit, miért ne? Az exem is csatlakozni akart hozzánk, az az ex, aki állandóan a barátaimat kritizálta, én pedig felvettem a nagylelkű hozzáállást, és azt mondtam, oké, gyere! Életemben először elnéztem a filmkezdés időpontját, így E-vel új időpontot egyeztettük, az ex pedig megint megbízhatatlan volt, így nem ért oda, de még a későbbi kezdésre sem. Ó Gergő, ez a te problémád! Hihetetlen, hogy mennyire nem tudsz egy mozit sem összehozni magadnak! Mindegy! E-vel megbeszéltük, hogy fél hattól megnézzük a filmet, így felszabadult két órám. Ha már a Corvin közelében voltam, és szabaddá vált az időm, beugrottam A-hoz, a kilencedik kerületi törzshelyemre. Beszélgettünk, és kicsit bővebben kifejtette szokásos eméletét, hogy milyen férfira lenne szükségem. Egy értelmiségire, mondta ő! Én filozofikusan gondkodom, nekem egy olyan ember kell, akivel tudok értelmesen beszélni, de aki nem sajátítja ki az életemet, nem ülünk állandóan egymás nyakán, hetente egyszer találkozunk. Megijesztett!! Mert igaza van. Belém lát! Honnan ismer ennyire? Ezt még én sem vallom be magamnak, hogy nem akarok folyton a másikkal lenni. Mindezt vele is közlöm. Közben beszélgetésbe bonyolódok egy üzletember félével, aki most nyitott egy új bárt a kerületemben, továbbá night klub tulajdonos, és új helyek megnyitását is tervezi. A zsigereim ellenkeznek, a night club kifejezés hallatán gondolaban két méterrel arrébb ülök, a látható világban csupán távolságtartóbb leszek. Szólj ha PR-osra van szükséged- vetem oda lazán és értelmetlenül, átérezve a helyzet és a viselkedésem ostobaságát. Hiszen soha nem dolgoztam PR-osként. Hostess munkát is válllalsz?- kérdezi. Valami elkezd röhögni bennem. Nem - vetem oda. Csak olyan munkát vállalok amit nem unok. -De a lányok 300 ezret is megkeresnek a szórólapozással.    Ez hülyének néz-gondolom.   -Amíg megtehetem addig válogatok-válaszolom. És érzem mennyire idióta ez a beszélgetés.

Elmegyek moziba, E késik, leadom a jegyét a pénztárban. Rajtam kívül hárman vannak a teremben. Szuper jó! Én ülök  a legjobb helyen! Legfelső sor, középső szék. Mindig oda kérek jegyet. Megjön E az utolsó pillanatban.  A filmet élvezem, irigylem a profi táncosokat, elgondolkodom mennyi mindenre jó az emberi test. Menyire hatást tud gyakorolni a másik emberre. Például tánccal. Táncolni szeretnék! Pedig nem tudok. Tetszik a profizmus, mellyel azt  a hatalmas show-t előkészítették, mely soha nem került élőben a nagyközönség elé. A Titanic sem ért célba... nem tudom miért jut ez a közhelyes dolog eszembe.

Film után borozás a Párizs Texasban. Örömmel veszem tudomásul, hogy az ételt a Pink Cadillacből szállítják. Ott istenien főznek. Persze ezt az összműködést én nem tudtam, nem vagyok kilencedik kerületi. Csak egy bevándorló, egy látogató. De hűséges!

Fél tizenkettőkor úgy érzem a napot le kell zárni néhány Baileys-szel. Újra átmegyek A-hoz, aki már zárni készül, de két vendég még iszogat, így minket is kiszolgál E-vel. Az iszogató lány egyfolytában beszél, a pasijáról, a tervezett görög útjáról. Mikor szóba kerül hol lakom, megkérdezi hogy panelban lakom-e. Nem- felelem. -Magánházban? -Nem. Egy lakóparkban. -Akkor te egy rich girl vagy - állapítja meg, miután azt is kitálalom, hogy remete életet élek, és nem dolgozom. Nevetek és közlöm, hogy nem vagyok az. -De én legalább boldog vagyok, vág vissza. -Én nem vagyok az-válaszolom minden megjátszás nélkül. Tényleg nem vagyok.

Nem vagyok gazdag. Hiszen egy fillért sem keresek. Nem vagyok szegény, hiszen jelenleg nem jelent gondot a munka nélküli megélhetésem. Nem vagyok szép, de nem jelent gondot mindenféle laza kapcsolatot teremteni. Nem vagyok barátságos, de mindig összejön az ismerkedés emberkekkel. Persze az más kérdés, hogy akiket én szeretnék megismerni, az vajon sikerül-e? És elérem-e amit szeretnék? -Az emberi kapcsolatok a boldogság kulcsa, ez nem kérdés- felelem a lánynak, aki egyetért. -A pénz nem boldogít - dobok be még egy közhelyet, ő megint bólogat. Azt hiszem mind a ketten részegek vagyunk. Ő vendéglátós, én egy sodrodó senki, aki valaki akar lenni.

Lassan bezár a pub, A az egyik irányba, E a másikba indul, én pedig hazataxizok a lakóparkomba. Köszönök a recepciósnak, rekord gyorsasággal készülök el a lefekvéshez, majd feljövök  a blogomra, az otthonomba, és becsicccsentett állapotban ontom a szavakat. Ki tudja miért..