Ne engedd el oly könnyedén mi számodra értékes - mondom magamnak, majd kiáltom, hogy megértsem, hogy érezzem, hogy tudjam ez a helyes. Megtartani.

Az elején csupán egy gondolat, majd érzés, majd testet ölt, majd lépned kell, cselekedned, de egy a lényeg, ne engedd hogy a semmibe vesszen.

Elveszett már oly sok fontos érzés, oly sok vágy. Ragaszkodni muszáj, kötődni, s ha kell magamhoz láncolni, vagy magamat láncolni hozzá, ha máshogy nem megy...

Könnyedén mondtam le bármiről a múltban, majd keseregtem..

Ne engedd  elveszni mi szép, ne engedd elillanni minek súlya van benned, ne engedd eltűnni, minek értékét csak te láthatod!

Ne engedd el!

Kérlek egyszer, csak egyszer hadd érezzem, hogy nem engedsz el... s hátha egyszer nem tör össze a ragaszkodás---a ragaszkodásod.

Hadd érezzem, hogy nem vagyok súlytalan!