Éntelen identitás

"...ahhoz, hogy egy embernek saját akarata legyen, önálló elképzelése magáról, a világról, egyéni szerepéről és magatartásáról a társadalomban, ahhoz kell valami, amit úgy hívnak Én. Ego. Egy személy Énje vagy egoja az, ami az embert belülről mozgatja pszichésen. Vannak különböző dolgok, amelyeket szeret, amelyek csábítják, más dolgokat utál vagy undorodik ezektől, van, aminek az irányában közömbös - ..."

                                                                                         Popper Péter

 

És  milyen sokan vagyunk, kik éntelenül mozgunk a világban, mert egonkat elnyomta a félelem, a szorongás, a hatalom, a szülői parancs, bármi.. Éntelenül tessszük dolgainkat, a felvillanó vágyakat rekordsebességgel eltemetjük, vagy csupán álmokként dédelgetjük, hátha egyszer történik valami, ami kiszabadítja a jól elzárt szellemet a palackból. És kiszabadítja? Vágyakozni az érzés után hogy otthonosan mozogsz az életedben, vágyakozni a szabadságra, mely nem csupán a lehetőségek kulcsát hozza magával, de a szerelem kiteljesedésének is alapfeltétele. Vágyakozni Önmagad után!!

Identitás. Elkerülhetetlen hogy identitásunk szerves részét képezze a család, mely jó esetben egy értékeket képviselő és átadó közösség, egy támogató háttér, de a legtöbbünknél csupán a valahová tartozást, a gyökereket képviseli a családunk. Legyen az bármilyen, de azért mégiscsak család. És mi van akkor, ha ez a stabil valahová tartozom érzés átfordul 'én nem akarok ide tartozni' érzésbe, gondolatba, vergődésbe. Elszakadhatsz. Szíve joga minden embernek hogy a számára nem egészséges környezetből kiszakadjon, megteheti magáért, az életéért, a jövőért.

Immár identitás és Ego nélkül létezni nem egyszerű állapot, de azért reménykeltő hogy Önmagunk csírája nem irtható ki, a vágy a teljes megélésre meg KELL hogy maradjon, különben csak egy élettelen de mégis szerves anyag marad hátra az emberből.

Visszatalálás Önmagamhoz, pontosabban Önmagam felfedezése, megtalálása hangozzék mégoly közhelyesen is, bizony nem kis feladat. Kitűzhető-e célként, vagy az út során találhatom meg akit keresek? Gyanítom ez utóbbi lehet az igaz.

Belülről mozgatja pszichésen - írja Popper Péter, és itt a hangsúly, belülről, belülről és még egyszer belülről, átszűrve  a kinti zajokat, csendeket és fényeket, megszűröd, át az Éneden, majd megnyilvánulsz és láthatóvá válsz. (Na jó, hagyjatok az Avatarral! :) )

Családi identitásomat immár eldobva, bele nem kapaszkodhatok többé, így adatott meg a lehetőség hogy keressek másikat, mely belőlem fakad, mely teljesen én vagyok.

Közelgő szülinapom alkalmából talán megajándékozom magam valamivel: saját magammal! :)