Én a békés megoldások híve vagyok, de úgy tűnik vannak emberek akik mosolyogva is képesek a bőröm alá mászni, felelősséget nem vállalni, beszédre nem hallgatni, megbeszélést elkerülni mint a tüzet és mindig a másikra mutogatni.

Kérlek istenem engedd hogy büntetlenül behúzzak ennek a pasinak egyet. Csak egyszer! Csak egyetlen egyszer. Én már annyit jártattam a számat hiába, agyamból kiűzni eddig nem sikerült teljesen (de nem adom fel!!!!). Nem gondolok a fehér elefántra. ;)

Ha egyszer megtehetném mit dühöm diktál, talán valami megmozdulna egyik vagy másik agyféltekéjében. Miért hogy egyesek képtelenek figyelni a másikra, csak saját szeretethiányos, kisebbrendűségi érzéstől meggyötört lelkük rögeszméire képesek koncentrálni. Kérlek istenem rázd fel valamivel az alapvetően nem rossz ember agyacskáját, értse meg már végre hogy nem lehet mások érzésein átgázolni. Illetve dehogynem lehet, de ettől nem lesznek sem okosabbak, sem szebbek, sem boldogabbak. Férfiasabbak pedig főleg nem!!

Kérlek istenem adj nekem erőt, hogy ne süllyedjek le odáig hogy valami olyat tegyek mely méltatlan hozzám, de mégis.. hadd húzzak be neki egyet..

Nem bírok az értetlenséggel mit kezdeni. Nem lehet egy nő és egy férfi ennyire értetlen egymással szemben. Nem és nem!! Biztos hogy ha akarják meg tudják egymást érteni. Igaz?

Csak hát ahhoz őszinteség kellene.

Az őszinteség nem félelmetes. A legjobb poziciót nyújtja, hogy megmutassuk bármilyen helyzetben megálljuk a helyünket. Még akkor is ha valaki visszaél igaz megnyilvánulásunkkal.

Istenem, adj erőt ahhoz, hogy ha nem húzhatok be neki egyet, csak egyet, megtaláljam lelki békém és végre hidegen hagyjon ez az ember, bármit tesz vagy mond.

Kérlek űzd ki belőlem a szerelmet, a szenvedélyt, ezt az elviselhetetlen szenvedést, és ígérem, akkor nem bántom az emberedet.. a teremtményedet.. hmm..Annyi megoldás lenne én mégsem találom a sajátomat, mert felkavar, vágyom rá, akarom és közben mégis csupán azt kérem ne érezzem mindezt!

Nem akarom szeretni!! Nem és nem!! Mert ez nem jó nekem!!

Hol van itt a szív és az ész egyensúlya? Hol van az én érdekem? Miért van bennem olyan érzelem mely nem az érdekemet szolgálja? Más érzéseket akarok!! MÁSOKAT!!

Igaz lehet??