Megittam ma életem első sörét. Mármint egy teljes dobozzal. :) Az igazság az, hogy szükségem is volt rá.

Én, a racionális ember, akit ugyan az érzelmei vezérelnek, mégis mindenre keresem a logikus, megmagyarázható, levezethető választ, ma elakadtam. De úgy végleg. Próbáltam a körülöttem lévő eseményeket, embereket és a bennem dúló érzelmeket elemezni, magyarázni de megállt az összes tudományom. Hiába foglalkozom hobbi szinten 17 éve pszichológiával, hiába értem meg jól az eseményeket, de szembesültem azzal, hogy van egy szint ami fölött nem tudom magyarázni a történéseket. Attól félek, bevallom, hogy nem azért mert itt már nincs magyarázat, hanem mert tapasztalati körömömön kívül esik. A másik ok, ami talán az elsővel együtt működik, hogy vannak olyan dolgok melyeknél már nem a hideg logikát kell bevetni, hogy megértsd mi is történik körülötted, hanem az érzelmeket, vagy valami annál is többet..

Találkoztam valami mással- valaki mással mint ami és akik eddig körbevettek.

Az a helyzet, hogy vannak olyan embertípusok, személyiségek, akik rendkívül nagyhatással vannak rám. Írtam már korábban arról, hogy ezeket az embereket szinte isteni magasságokba vagyok képes emelni, pedig hát ők is csupán emberek. Ők azok, akik magas intelligenciával, tudással, hatalmas nyitottsággal rendelkeznek, elérik amit akarnak, jól kommunikálnak, általában sokat beszélnek, hiúak, általában férfiak, szeretnek magukról beszélni, sőőt! Imádnak az életükről, élményeikről, sikereikről beszélni, kedvesek, nagyon gyorsan és pontosan átlátják a helyzeteket, aktívak, sőt! Proaktívak, nyugodt kiegyensúlyozottság jellemzi őket, élvezik az életet, sok mindennel foglalkoznak, eredményesek, sok embert ismernek, vonzzák a nőket és a nyugodtságuk mögött ott van egy kalandos élet. Képtelen vagyok elmondani milyenek ők, de bizony léteznek. Átlagembernek tűnnek, de ha megismered, kiderül hogy jóval az átlag fölött vannak.  Mindig kiderül róluk valami érdekes. Bizony bizony, változatos, izgalmas és tényleg érdekes az életük. Szeretnek irányítani, így azonban a saját életük is a kezükben van. Gyakorlatiasak, közben magasan műveltek.

 

 

Mit teszek én, ha találkozom velük? Felvidulok, iszom a szavaikat, ámulok, és a végén mint akit fejbevágtak, értetlenül állok az egész jelenség előtt. Velük érzem a legjobban magam, de mégis  a jelenlétükben összeakad a nyelvem, képtelen vagyok elmondani amit szeretnék, pedig úgy érzem amikor hallgatom őket, hogy minden amit hallok, oly közel áll hozzám, és hiába hiányzik maga az élet az életemből, mégis az az érzésem, hogy mindent átérzek, átélek és mindennel száz százalékosan azonosulok. Egyszerűen nem tudok  e jelenséggel és az élménnyel mit kezdeni, közben érzem hogy mindez rettenetesen vonz!

Oly távol áll tőlem ez az izgalmas világ és mégis szinte azt érzem, ez az én világom..

Megdöbbentő, hogy az utóbbi időben két ilyen emberrel is összehozott a sors. Az első egy szerelem, a másik csupán hivatalos ismeretség. Én pedig nem tudom megmagyarázni mi történik körülöttem, hogy éppen most, és eddig miért nem, és most mit kezdjek az érzéssel, a jelenséggel. A szerelemben felégtem, nem tudtam vele mit kezdeni, mai napig sem múlt el, ebből táplálkozom, de már csak halványuló emlékeim által.

Ezek az emberek szinte észrevétlenül változtatják meg az életemet, csak nem tudom hogyan kellene hagynom magam, hogy ténylegesen meg is változzon. Talán félek, hogy elveszem bennük, megszűnök létezni, mássá válok, kiderül hogy milyen nagy szükségem van ezekre az élményekre, talán nem volt korábban senki akivel azonosulhattam volna... igen, talán ez a gond! Felnőttként pedig túl büszke vagyok már. Pedig nincs olyan sok minden amire büszke lehetnék, az a kevés amire mégis, az pedig úgysem  veszne el.

Örülnöm kellene és nem bezárkózni és aggódni. Elengedni magam és hagyni hadd jöjjön ami jó hatással van rám.

Nem szeretem ha irányítani akarnak. Tiltakozom, lázadok, ellenszegülök, és kezembe veszem a dolgokat, pedig hát nem nagyon megy ez nekem.

Félek, hogy elveszítem azt a kevés személyiségemet ami van. Nem merek kockáztatni, pedig lehet hogy csak így gazdagodnék. Hagynom kellene hogy hasson rám az élmény, befogadni, elengedni magam és úszni az árral.

Ez valami más, mint az eddigiek. Más mint amiben éltem, magába szippant, nem enged, én mégis kicsússzanok újra és újra a markaiból. Pedig lehet hogy nem kellene.

Talán csak zavarban vagyok. Talán össze vagyok zavarodva. Talán ők azok akik élik az álmaimat,  a legbensőbb vágyaimat, amiről szinte én sem tudok..

Különleges élmény. Rájövök, hogy kegyetlenül hiú vagyok, mert szeretnék én is ilyen különleges lenni és hasonló élményt nyújtani másoknak. De az a legabszurdabb, hogy én a különleges embereknek szeretnék ilyen élményt nyújtani. Szeretnék én is sokat és élvezetesen beszélni, szeretnék sokat utazni, sok érdekes embert ismerni, különleges dolgokkal foglalkozni, érdekes lenni! Szeretnék másokat szórakoztatni, többé tenni,közben magam is többé válni! Hiú vagyok! Talán csak szeretném magamat szeretni, tisztelni, büszke lenni magamra. Mert az ember bizony ilyen hiú lény!

Kibogozza ezt valaki? Mert nekem nem megy!

Ezek az  emberek szerelmesek az életbe!! Rettenetesen inspiráló velük lenni!!!

Eszem megáll!! :D