Addig-addig keresgélek, kutakodok, nézelődök míg a sok információtengerben összefüggések halmazára bukkanok. Majd eljön az a pont amikor már nem tudom hogy a megérzésem helyes, vagy csak érzéseim szuggerálta kapcsolatokat látok a dolgok között. Bizonyosságot akarok, tényeket akarok, tudni akarok rám nem tartozó dolgokat, csupán azért mert egyszer valaki nem volt hajlandó beszélgetni velem amikor szükségem lett volna rá.

Persze nem szép dolog ez, mindent a nyakába varrni, és az igazság az, hogy tudom, nagyon is tudom, hogy nem mindent rakhatok rá. Hadd utaljak A kis hercegre: felelősséggel tartozol azért, akit megszelíditettél. Felelősség. Mindig fájdalommal jár, ha valaki megszelidít, de a felelősséget nem akarja vállalni. Micsoda hiú cselekedet ez! VANITAS

Tudom nincs bizonyosság, sokszor nincs, legtöbbször nincs, ezt el kell fogadni. Legalábbis érdemes.

De nem csak ez nehéz. Az elengedés is nehéz. Ezért ne szelíditsünk meg senkit, akihez nem akarjuk hogy közünk legyen. Nehéz lesz neki!

Olykor még dühös vagyok, csak beszélni akartam, beszélgetni, de a lehetőséget nem kaptam meg. A meg nem beszélt dolgok, a megválaszolatlan kérdések mindenhová követnek, gondolom az a valaki azt hitte, hogy ha nem beszél nem okozhat fájdalmat. Azóta is fájok!!!!!!!!!!