Nem gondoltam hogy a körülmények szerencsés összjátéka folytán lehetőséget kapok, hogy kíméletesen de nagyon kielégítően elégtételt vegyek sérelmeimért. Mivel nem vagyok bosszúálló típus, nem is készültem ilyesmire sohasem, mégis úgy alakult, hogy kihagyhatatlan alkalom adódott, hogy lássam, nem csak az 'áldozat', de olykor az 'elkövető' is érezheti magát kényelmetlenül. :)

Mindez, olyan gyógyulást eredményezhet, melyre az ember nem is számít, egy élettől kapott ajándék ez.

De ma én is vizsgáztam, hiszen ha alkalmad adódik hogy elégtételt vegyél, mire és hogyan használod ezt a helyzetet? Ez már rólad árulkodik. Kimondhatom, hogy elégedett vagyok magammal, mert nagyvonalúan, kulturáltan mégis kielégítően sikerült élnem a lehetőséggel. Irtó jól érzem most magam, mert mindig azt mondom, az élet úgyis visszaüt ha hibázol vagy érzéketlen vagy valakivel, esetleg önző, de most az élet nekem adta át ezt a lehetőséget. Nem kértem, nem kívántam, mégis felkínálkozott.

Mert van amikor nem igaz az, hogy ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Olykor kell egy kis kövecske, egy szép színes, formás, melyet visszadobsz. Nem azért, hogy bánts, hogy fájdalmat okozz, hanem hogy megmutasd, nem tehet meg bárki bármit bárkivel, csak úgy büntetlenül.

És mindezt egy szinte tökéletes napba ágyazva. Nem éreztem eddig még hasonlót sem.

Jól vagyok! :)