Azt hiszem sokan vagyunk, akik nem találjuk magunkat, az utunkat. Aki már hosszú ideje műveli az útkeresés műfaját, biztosan számtalam okot megfogalmazott, miért is nem talál rá. Az én válaszom következik most.

Ahhoz, hogy a saját életed éld, néhány fetételnek bizony teljesülnie kell. Most nem azokra  a dolgokra gondolok, melyek megkönnyítik a keresést, vagy amelyek egyenesen rálöknek az utadra. Nem arra, hogy a családban megkapod a megfelelő figyelmet, szeretetet, támogatást és biztatást, nem a szerencsére, hanem azokra  a dolgokra melyekre az eltévedteknek, a nem túl szerencséseknek valóban szükségük van önmagukra találáshoz.

Először is érzelmekre. Tudj érezni és ne nyomd el őket. Én ezt tapasztaltam. Amikor automatikusan csak tettem a dolgomat, akkor igazából csak vártam a sült galambot és a legtöbb érzésemet igyekeztem magyarázni, elfojtani, nem hagytam hatni, kiteljesedni. Ha nem figyelek az érzelmeimre, akkor nem is tudhatom mi a jó nekem.

Másodszor tapasztalatokra. Ha nem próbálok ki minél több dolgot, akkor tényleg nem tudhatom mi a jó nekem, és az érzelmeim nagy része csak olyan dologra vonatkozhat amit már átéltem, csak arra vágyhatok vagy akarhatom kerülni igazán, amiről tudom hogy micsoda, hogyan hat rám. Persze idővel változunk és változnak a dolgok, az emberek, szóval ebben sem lehet százszázalékosan megbízni. Minél több a tapasztalat annál jobban tudhatom mi lenne jó. Persze vágyhatok és félhetek olyan dolgokat, melyeket soha nem próbáltam ki. De hogy jó lesz e nekem, azt csak megtippelhetem, tudni nem tudhatom.. Én itt elbuktam, keveset éltem. Hogy miért?

Önbizalom, ez a harmadik feltétel. Önbizalom nélkül nem mersz kipróbálni dolgokat és nem is hiszel benne. Hiába vannak érzelmeid, álmaid, nem mersz lépni, totyogsz egy helyben, vagy visszafelé haladsz..

Nagy hibát követtem el sorozatosan. Mindig hagytam hogy mások tovább növeljék önbizalomhiányomat, és ez bizony ember ellen elkövetett bűn, vagy csak nagy-nagy hiba. Magam ellen elkövetett vétek. Nem védtem meg magamat, mert nem hittem hogy meg kell védenem. Többre tartottam másokat. De kiket?? Azokat akik nyomták le az önbizalmamat? Nem többek ők, hiszen hibáztak, úgy mint én, aki hagyta magát.

Milyen egyszerű a képlet és milyen nehéz is tud lenni ezen túllépni. Felmenteni, megbocsátani, magamnak és a környezetemnek. Nem haragudni, csak levonni a tanulságot és élni.

Gyűjteni a jó érzéseket, továbblépni. Milyen egyszerű a képlet.

És vajon honnan szerzek mindehez önbizalmat? A nulláról kell kezdenem.

Bár bevallom, szívesebben írnék bármi másról, mint lelki dolgokról. Utazásokról, életről, még akár politikáról is. De úgy érzem mindennek úgyis ez az alapja. Az ember.