Ej-haj, írhatnék már valami pozitívumot is.

Egyszer at mondta valaki, én nem látom nekem milyen jó. Elámultam, majd felháborodtam, mostanában nevetek ezen a mondaton.

Épp te mondod - gondoltam - akitől azt várom érts már meg egy kicsit. Persze lehet megértett, észrevette hogy csak egy kis empátiát várok tőle. Tőle, akiről később kiderült, hogy képtelen rá. Vicces vagyok én is...!

Mióta megtanultam, mennyire fontos megvédeni magam az empátiahiányos, nárcisztikus emberektől, azóta gyakran másokat hibáztatok. :((( Ez soha nem volt jellemző rám, furcsa ez... persze aki egész életében alkalmazkodik, háttérbe szorítja magát az ne is csodálkozzon.

A blogom most kb egy gumiszobára hasonlít, tényleg kellene már valami pozitív dolgot idefirkantanom - mondom magamnak.