Annyira meg tudja magát ijeszteni a zember azzal, hogy azt mondja magának, ez a jelen, ebből egyenesen következik egy olyan jövő.. és itt jönnek a negatívabbnál negatívabb elképzelések, amelyeket egyenesen a jelen állapotból következtetünk ki.

Nagyon könnyen kihagyjuk ebből a logikából az embert, aki tevőlegesen csinál valamit a jelennel.

Ha mégis bevonjuk a képletbe a személyünket akkor azzal ijesztgetjük magunkat, hogy ebből a jelen állapotból én mint olyan, aki kezdek a jelennel valamit, nem túl sok jót tudok kihozni.

Simán kihagyjuk azt a momentumot, hogy az ember bizony fejlődő, tanulni képes lény, aki egyrészt nem ismerheti képességeit teljes egészében, másrészt, bármilyenek is a képességei, a személyisége, az bizony fejleszthető. Vagyis attól, hogy én most vagyok valamilyen, van valamennyi tudásom, nem következik egyenesen, hogy a jövőben is csak ennyi lesz, és a jövőben sem tudok többet kihozni a jelen helyzetből.

Vagyis ha a jelen helyzetből valami jobbat akarunk kihozni, a jövőben valami számunkra kedvezőt akarunk elérni, akkor nem csupán a jelen helyzettől várható következményt érdemes figyelembe venni, hanem azt is, hogy mit tudunk a jelen állapotatl kezdeni, és ahhoz hogy valami jót kezdjünk vele, ahhoz fejlődni és tanulni érdemes. Folyamatosan, állandóan. Hinni magunkban, ismét csak ez a kulcs. Hinni a fejlődésben, a magunk fejlődésében.

Mindig elszomorít ha valaki azt mondja, hogy mivel jelenleg ez és ez a helyzet, a jövőben bizony semmi jó nem várható. Ez a kishitűség nagyon romboló hatású mindenkire, és bizony nem egyszer tapasztaltam, hogy ezt a kishitűséget egyik ember igyekszik a másiknak is átadni. Szerintem ettől nincs is lelombozóbb. Ma már ha ezzel találkozom, igyekszem kivonni magam a hatása alól, mert már tudom, hogy fejlődni, tanulni, merni hibázni, hogy még többet tanuljak, ez a recept, ha recept kell, és én igazából ezzel nagyon jól elvagyok. :)