Eljön az idő amikor rájövünk, nem lehetünk minden, és nem lehet minden a miénk...

Nem értettem én jó ideig ezt a mindent. Azt mondta nekem egyszer valaki, hogy én olyan vagyok mint ő, én is mindent akarok. Mi vaaan??? Nem értettem miről beszél. Azt hiszem ő az aki mindent akart, kompromisszum és ár nélkül. Majd folyamatosan elvesztette amilye volt.. nem mindent.. de azt hiszem sokmindent.

Én másképpen gondolkodtam. Nem kellett minden, de ami kellett, amit fontosnak tartottam, azt nagyon akartam. Nem tudtam hogyan kell elérni, megszerezni vagy átélni, de nagyon szerettem volna dolgokat, embereket, érzéseket, élményeket. Viszont soha nem mondtam ki, hogy mit akarok. Nem fogalmaztam meg, nem öntöttem szavakba, nem mutattam ki, nem kommunikáltam mit szeretnék. Csupán vágyként jelent meg bennem. Érzésként, félig tudatos irányként, sugallatként.

Majd rájöttem, hogy nekem is van olyan, hogy minden. De nem úgy mint neki. Nekem nem minden kell, nekem az a minden, ami kell. Az a valami, ami nagyon fontos az életemben.

Ami fontos, az a minden. Abban minden benne van, az élet egésze, abban én mindent megtalálok, átélek, és átérzek. A számomra fontos valamiben én megtalálok mindent. Legyen az egy apró dolog, egy ember, egy érzés, egy élmény. A piciben is ott lehet minden. Mert az ember már csak ilyen. Ilyen is. Ilyen is lehet.

Mert van  aki kívül keresi a mindenséget és van aki belül tudja azt átélni. Én az utóbbi voltam.

De eljön az idő, amikor rájössz, hogy nem lehetsz minden és nem lehet minden a tiéd..

Talán egy pillanatra igen, egy rövid időre érezheted így.

De attól még lehetsz boldog. :) Nagyon is. :) Ezt üzenem neked, te valaki, aki azt hitted, azt akarom mint te, és volt idő, hogy én is azt hittem..

De a dolgok változnak és bizony megesik olykor, hogy az ember is változik. :) Bye