Vagy írhattam volna, hogy after my last word.. Vagy benevezhettem volna  a vesztesek bloggere címre?? Ó drága barátaim, ellenségeim, szeretőim, vagy mifene..

Igen, lezártam blogomat, mégis írok ide... talán a részegségemnek köszönhető.. ma megejtettem negyedéves züllésemet, egyedül, szánalmasan.. és részegen írni jó! Részegen írni kell!

Ma megtudtam , hogy újra fel kellene öltenem társadalmi arcomat, mert azt szeretik, az nyerő.. de vajon melyiket???? A volt főszerkesztő sikeres arcát? Vagy a csinos nő csábos mosolygó képét? Vagy az individualista, önálló, magát munka nélkül is eltartó nő szerepét? NNNa, melyik tetszik?? Gonosz vagyok igaz? És cinikus. Nem egészséges hozzáállás tudom én. De NYERŐ!! Mert bizony barátaim, a felszínes emberi lélek erre bukik! És lehetnék még olyan sok minden. Mert egy éles logika, nagy mell, szexi fenék, kedves mosoly oly sok mindenre képessé tesz. De nem, nekem ez nem elég! Én önmagamat akarom és önmagam elfogadását. És nem akarom gyűlölni az embereket, még azokat sem, akik ezekre  a felszínes dolgokra buknak. Megértem őket. Csak ezzel a fene nagy megértéssel az a baj, hogy közben a saját igényeim és szükségleteim a háttérbe szorulnak. Tudom én!!

Félretettem ezeket az álarcokat. Felvettem a naív szerepet. Gondoltam attól érzékenyebbnek, emberibbnek látszok. Dehát továbbra is csak egy cinikus, dühös, szeretethiányos nő maradtam. Íme ÉN! De ez nem nagyon tetszett senkinek. Megértem!! Ettől inkább szánalmas lettem a szemetekben..

Ismerem én a siker összes szabályát, tudom én hogyan kell szimpatikusnak látszani, na de emberek, amíg ezeket csak eljátszuk, nem ér semmit!!

Gusztustalan dolog az önsajnálat, az önmegvetés meg szánalmas!

Így működünk! EZ VAN! 

Persze ott mélyen még hiszek. Hogy ezek mégsem csak szerepek, hogy lehet énné válni szimpatikusan, bár én nem sok ilyen emberrel találkoztam. De biztosan csak nem volt szerencsém..

Nem érdekel az álarcod!!!!!! Téged akarlak!!! Bármilyen vagy!!! És bocs, hogy nem vagyok elég közszolgálati!!

Jó éjszakát vagy jó munkát!!! :-)