A fenti kérdést úgy is feltehetném: kihez megy a Mikulás? Mint később majd kiderül a ki megy a Mikuláshoz megfogalmazás sem elvetendő.

Ma este megtudtam, amit már egy ideje sejteni vélek, hogy a Mikulás nem a Jó emberekhez (gyerekekhez) jár, hanem a lelkileg egészségesebbeket látogatja meg. El lehet azon is gondolkodni, hogy az egészséges lelkület egyenlő-e a jó ember kategórával.... (a szépség és a jóság feltétlen együttjárását a pszichológia elvileg már elvetette).

A dolog egy Mikulás bulival kezdődött. Egy kedves barátom hívott meg egy pubba, ahol ő szervezi a ma estét. Mentem volna én, hogyne mentem volna, remeteszerű életembe igazán beleférne egy kis kicsapongás. Ráadásul tavaly már részt vettem a havas partin, igazán beiktathattam volna egy kis folytatást is. Távol a családtól, szingliként jobb megoldást nem is találhatnék. Talán csak akkor ha keresnék. De ez mostanság nem jellemző rám. Szóval elsőre igent mondtam, majd rövid húsz perces agyalás után lemondtam a partit, játszva kicsit a sértődöttet, és a kicsinyes bárkik közé nem megyek hozzáállást. Újabb meghívás, majd a parti előtt egy telefon a krampusz csajtól, akire ősszel egy kicsit berágtam, mert folyton beleszólt az életembe, mert ő ugye tudja mi kell a másik embernek.. ennyi kérlelés után akár el is mehettem volna. De nem!

Ellenállásom igazi okát persze nem tudja senki. Nem tudhatja senki. Hogy is mondhatnám el, hogy egyszerűen képtelen vagyok már az emberekkel mit kezdeni, több mint három éve tengetem életem munka nélkül (ami nem lenne olyan rossz, csak képtelen vagyok a divatos pozitív gondolkodásra, egy kis cinizmusért azonban nem kopogok át a szomszédba), bezárkózva kis luxusvityillómba.  De mindez még mindig nem olyan nagy tragédia, az igazán bosszantó, hogy az istennek sem tudom élni az életemet, mert hüye szabályok irányítják egész létemet. Na ezt hívják kényszerességnek. A tanult tehetetlenségről már ne is beszéljünk. Mint az a bizonyos szamár, aki ha jobbra megy enni tud, ha balra, akkor meg inni, de ő marad középen.

Így maradtam le a Mikulásról. Így maradok le mindenről...

Így maradt le a Mikulás rólam. A krampuszról már ne is beszéljünk!

Így maradtam le magamról, az életem egy részéről. De tényleg lemaradtam??