"Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.„

                                                                           Márai Sándor

Néhány évvel ezelőtt valaki megkérdezte tőlem, hogy én nem szoktam elbeszélgetni magammal? Akkor azt gondoltam, hogy nem, én másokkal szoktam beszélgetni, magamban gondolkodni szoktam. De most itt, tényleg magammal fogok beszélgetni. Íme:

Józan ész: miért nem hagysz már békén? Nagyon elegem van! Csak hátráltatsz az életemben!

Id: nélkülem összeomlanál és bizonytalan lennél. Azt sem tudod mit akarsz és mit csinálj. Egyszerűen szükséged van rám.

Józan ész: Ha valaki, te aztán tényleg nem tudhatod hogy mit akarok!

Id: te sem tudod mit akarsz, én akkor honnan tudjam. De azt megmondom mi a jó neked. Te pedig követsz.

Józan ész: igen, és sokszor vakon. :-( De lásd be, te nem tudod mi a jó nekem. Csak én tudhatom, ha hagynád hogy rájöjjek.

Id: De olyan gyenge vagy!

Józan ész: De idővel biztosan erősebb lennék. Ha edzeném magam. Edzeném az akarat izmaimat, felerősíteném az érzelmeimet..

Id: Az eredmény csak káosz lenne. És félsz ettől. Ezért mondom meg mit tegyél.

Józan ész: de baromságokat tanácsolsz.

Id: Nem mindig.

Józan ész: Nem, néha véletlenül jót tanácsolsz. De te is tudod, hogy az csak véletlen.

Id: miért te mire alapoznád a döntéseidet?

Józan ész: érzésekre, vágyakra, tapasztalatokra. ......  na mi van? miért hallgatsz?

Id: csak gondolkodom.

Józan ész: keresed a megfelelő választ. Amit valahol hallottál, olvastál, keresed a megfelelő receptet.

Id: hát ja.

Józan ész: figyelj, vonulj egy kicsit vissza. Hagyj élni, hagyj tapasztalni, hagyd hogy megéljem a vágyaimat. Kérlek!

Id: Erősödj meg, akkor elérheted amit akarsz.

Józan ész: nem is vagy te olyan gonosz.

Id: Látod, ezért hallgatsz rám.

Józan ész: Ne kezdd megint. Igen okos dolgokat is mondasz, de nincs benne érzelem. Nincs benne semmi személyes. Én hallgatok rád, de te nem hallgatsz rám. Együtt kellene működnünk. Életidegen vagy!!!!!!!!!!!

Id: hát akkor harcolj! Sok sikert!

Józan ész: ellened?

Id: magadért.

Józan ész: és békén hagysz egy időre? Amíg erősebb leszek.

Id: per pillanat te nyaggatsz engem. Ahelyett hogy a fontos dolgaiddal törődnél.

Józan ész: oké, most igazad van. Megyek edzeni. Az életre.

Id: az életben.

Józan ész: igen ott. Végre, az életben! Az életemben!