A tegnapi nap nagyon alkalmasnak tünt a céges karácsonyok megszervezésére. Csak hát én ezt nem tudtam.. Mivel nem köteleztem el magam egyetlen multinak, kis cégnek, nagy cégnek, multimilliomosnak és pénzmosónak sem, úgy gondoltam ez engem nem is igazán érinthet. Tévedtem. De mint majd kiderül, ismét beigazolódott az én egyik kedvenc közhelyem: minden rosszban van valami jó.

A tegnap estét én is karácsonyozással töltöttem, de nem kollégák, főnökök, munkamániások és munkát kényszerből űzők és imitálók társaságában (ígérem nem lesz több felsorolás!), hanem egy nagyon jóóóó barátnőmmel. Az első meglepetés akkor ért, amikor taxit akartam hívni, és legnagyobb megdöbbenésmre  a diszpécser szolgálatok foglaltak voltak. Jó húsz percembe telt taxit rendelni, így ezen idő alatt sikerült szilveszteri hangulatba kerülnöm. Hiszen az az egyetlen este az évben , amikor még ha fel is veszik a telefonomat, egyszerűen lebeszélnek arról hogy rendeljek egy autót. Tavaly, minössze 4 órát ültem elszántan mobiltelefonommal a fülemen, azért is szerzek egy taxit! felkiáltással, pedig csak haza akartam jutni a szomszéd kerületbe. A házigazda álmos könyörgése sem hatott, miszerint aludjak náluk, majd reggel hazamegyek. Nem aludtam, de reggel hazamentem.

De vissza  a tegnap estéhez. Megkönnyebbülve ültem be beszédes taxisomhoz, aki elmondta hogy ma este céges bulik vannak városszerte. A kiszemelt étteremben két cég is ünnepelte magát, ezért barátnőmmel gyalog indultunk neki, hogy másik helyet keressünk. Ilyenkor fejemben étteremtervező programok indulnak be, elképzelve milyen is az ideális hely, ahol pontosan az van az étlapon amit én szeretek, az ételek olyan színben, formában és alakban vannak elkészítve ami az én jó ízlésemnek tökéletesen megfelel. A hangulatra, berendezésre is lennének ötleteim, a zenéről és a vendégek összetételéről már ne is beszéljünk!

Végül is sok választásunk nem volt, mert utazni nem volt kedvünk, sznobokhoz még kevésbe, ezért egy közeli pizzeriába mentünk, ahol szintén céges bulit tartott egy egész szerkesztőség. Bár először jártunk ezen a helyen, de mivel már jó tíz éve nagy tapasztalatunk van az étteremben ücsörgés világrekordjának döntögetésében, éppen egy ismerős pincérbe botlottunk, aki megoldotta helyzetünket, így lett egy pici asztalunk. A hely szörnyű volt, a mögöttünk zajló szerkesztőségi ivászat, ökörködés nem kevésbé, de pincérünk igazán kitett magáért! Évek óta csak látásból ismerem, nem vagyok egy kezdeményező, barátkozó típus, és ahogy elnéztem ő sem az. Szóval kedves köszönések, egymásra nézések, váratlan helyen összetalálkozások, és túlzott figyelmességek után eltűnt a törzshelyemről, a hely is bezárt, majd hosszú idő után váratlanul ismét egymásba botlottunk. Kicsi ez a város..

Örültem neki, zavarban voltam, és annyi figyelmet kaptunk tőle, ami már soknak is nevezhető. Reményét fejezte ki, hogy az ünnepekig még találkozunk, miközben én azt éreztem, igen jönnék én, mert kedves és aranyos, jóképű és szép a szeme, és a 'van benne valami' kisugárzása megérne még pár találkozást. De a hely.. ó istenem.. az éppen az ellenkezője. Menekülj ha boldog akarsz lenni, menekülj ha belegondoltál már milyen rövid az életed, menekülj, mert ha valahol, akkor Budapesten tényleg lehet jó helyeket találni.

Hát ilyen a véletlen, és  a körülmények sohasem tökéletesek. És azt sem tudhatod mikor kapsz egy másik esélyt az elmulasztott lehetőségek bepótolására. De persze tudom én nem  másik lehetőségre kellene várni, hanem a mostanival élni. Ha már a sors így hozta. De én a lehetőségeknek örülős típus vagyok, aki nem kihasználni, hanem csak csodálni szokta őket. Ezért most kérnék karácsonyra egy nagy adag bátorságot, kezdeményezőkészséget, dönteni tudást, mindezt egy adag nyitottsággal megspékelve!! Ez az én kívánságom!