Nagyon nehezen akar elindulni ez az év. Biztosan  ahosszú hétvége miatt is, bár igazából ez engem nem nagyon érint, hiszen nem kellett a hétfőt munkával kezdenem, mint ahogy a mai napot sem, a holnapiról már nem is beszélve...

Szilveszter után reggel hatkor kerültem ágyba és azóta is tartom e jó szokásomat. Hajnali négykor sikerül elaludnom. Ez azt jelenti hogy délután egyig alszom és utána kellene elintéznem a dolgaimat. De a felkelések elég depisre sikerülnek, olyan vagyok mint akit fejbe vertek, nincs kedvem semmihez, ezért kicsit halogatok, nincs senki mellettem ébredéskor, és minden olyan szürke, még a nap sem süt.

De lassan beindul az idei év is, és ahogy jósoltam magamnak nem sok változással, minden a régi, talán már túl régi... nem szoktam le a dohányzásról, persze nem is terveztem, nem váltottam fodrászt, nem kerestem az új évre munkát, se plasztikai sebészt a jövőbeli sikereim növeléséhez, továbbra sem szeretek takarítani, felhívom rendszeresen az anyukámat telefonon, bezárkózom  a lakásomba egyedül csak  a külvilág torzított képét engedem be a médiumoknak köszönhetően, ettől az én világom is torz lesz, és hogy el ne felejtsem még mindig lecsapom a telefont ha a nővérem belekezd a beszédébe miszerint mi a helyes, mit kellene csinálnom és különben is ő majd megnevel mindenkit.

Ja és a legfontosabb, továbbra is negatív vagyok, hiába erőlködöm hogy ezt a sok szépséget, jóságot, szeretet, jóindulatot észrevegyem magam körül. Pedig erőlködöm, isten a tanúm rá (ha létezik).

Mindennek oly sok sok és oly szövevényes oka van, hogy már kedvem sincs boncolgatni, de az egyik nyilván remete létem, ami bizony néha jó, szabadság feeling járja át a levegőt körülöttem, de megesik hogy szükségem lenne valami kívülről jövő erőre, talán  mindig  szükségem van rá. És ilyenkor nem tudok pozitív lenni, még az is eszembe jut, hogy mivel a temészet nem tett ígéretet senkinek a boldogságra, nyilván arra sem hogy mindenki szerethető. Nagyon modortalan ilyet leírni és igen, a látszat ellenére ismerem az összes idevonatkozó tant, többek között az 'aki nem szereti saját magát azt mások sem szeretik' tanítást, ami egyrészt nem könnyű, másrészt túl egyszerűen hangzik a sötét napok megoldására.

Mert bizony van olyan hogy én elfogadom magam teljesen, de a kívülről jövő folytonos kritikákkal és értékelésekkel szemben olykor elfogy ez erőm és nem tudom miért kell nekem védekeznem, tényleg miért, ha valami nem tetszik légy szíves állj odébb három lépéssel, én nem bántalak, de miért vársz tőlem bármit is.

No jól elkanyarodtam az új év kezdetétől, dehát ez már csak így indul. És megosztom még a hosszú ropi történetét, ami azért mégiscsak valami jó jelként értelmezhető az új évre. Az egész egy álommal kezdődött, szilveszter előtt egy nappal, amikor is egyszerűen hosszú ropival álmodtam. DE tényleg!! Nagyon régen láttam már ilyet, mert egyszerűen nem szoktam ropit venni. Másnap reggel mikor lementem a boltba, hogy megvegyem a szilveszteri virslit és pezsgőt eszembe jutott az álmom, és gondoltam veszek hosszú ropit, mert miért is ne. De nem kaptam. És este a szilveszteri bulin, bizony nagyon sok hosszú ropit találtam a lakás minden pontján. Egy barátnőm szerint az álmom szexuális utalású, szerintem pedig egyszerűen csak a hosszú ropiról szól. :-) Nem hiszem hogy tudatalattim a szilveszteri buli részleteit akarta velem előre megosztani, mindenestre furcsa volt. Ha a jövőt megjósoló álmokban nem is hiszek, abban igen, hogy a  belső hang olykor nagyon bölcs és oly jó lenne ha gyakrabban tudnék hallgatni rá. Talán csak ennyi a ropitörténet. Hogy higgyek a tudatalattimnak. Ezt megpróbálom teljesíteni az idei évben. Csak hogy ne legyek olyan morcosan negatív az idén is. :-)