A depis kezdet után ma azt hiszem beindult az évem. Na nem történésekben, inkább érzelmileg, most végre helyrerázódtam. Az ok annyira egyszerű, hogy szinte hihetetlen. Picinyke dolgok is elegendőek ahhoz, hogy kiegyensúlyozzam a lelkem.

Napok óta attól szenvedtem, hogy rám nőnek a feladatok, mert olyan későn tudtam felébredni, hogy semmire nem maradt időm, az energiám meg valahol a nulla és öt között ténfergett egy százas skálán mérve.

De ma sikerült egy számomra fontos dolgot elintézni, nevezetesen előtörlesztettem a lakáshitelemet és ez valhogy felszabadított. Mert a futamidő csökkenésével úgy érzem nagy anyagi terhet vettem le magamról. A bizonytalan jövőmet egy picinykét megkönnyítettem.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy belül éreztem hogy lassan elintézek mindent ami rám vár, ha nem is fénysebességgel, de fogynak a dolgok, és valami rend keletkezik bennem ezáltal. Sajnos nehezen viselem a káoszt, rögtön aggódni kezdek és a szokásosnál is többet panaszkodok. Olyan vagyok mint aki a folytonos egyensúlyra törekszik, és nem vagyok benne biztos hogy ez előrevisz. Mindenesetre jó érzés mikor egyensúlyban vagyok és talán mégiscsak ez a fontos.

És ami furcsa, hogy engem bizony sohasem a siker motivál, hanem ez a kiegyenúlyozott állapot elérése, nevezhetjük akár kényelemnek is, nem tudom.. cselekvésre pedig inkább akkor szánom rá magam, mikor már tényleg muszáj, tényleg azt érzem hogy rám nőttek a dolgok, pedig sokszor ezt csak én érzem így. A valóság nem mindig olyan kegyetlen mint amilyen én vagyok magamhoz! És ezzel bizony nem vagyok egyedül! Persze az is lehet hogy a pszichológiában jól ismert sikerkereső és kudarckerülő közül én egyszerűen az utóbbiba tartozom.