A negyvennyolcadik éjszakánál tartok. :-) De legalább a mai az gyönyörű, talán megeresztek egy halk ujjét és magamat magyarázva azt mondom ezért talán még érdemes is volt. Fent maradni. Kicsi örömök. Gyönyörű ahogy ömlik a hó, a csendes éjszakában a lámpák fényében azt súgja, a természet még mindig tudja mi az igazi szépség.

Én próbáltam. Visszanyerni a nappalokat. Például nem aludtam két napig. De szervezetem jobban tudta mi kell nekem, tizenkét óra alvás követte virrasztásomat. Majd ébresztőre állítottam többször is telefonomat, de reggel félig öntudatlanul elhallgattattam azt a fránya készüléket. Próbálkoztak barátok és még ki tudja kik. Rám telefonáltak délelőtt, tudva, én a halálból is visszajövök egy jó beszélgetésért. De nem most. Hagytam, hadd csörögjön.

Küzdelmem hiábavaló volt. Holnap újra megpróbálom. :-) Lesz ami lesz.

Baráti aggódás: talán mégis jobb lenne nappal ébren lenni, nem éjszaka. Beletörődős mosoly: de hát mit veszítek?

Tényleg, mit???

Nincs nekem már kedvem járni a lehangolt, koszos kopott budapesti utcákat. Nincs nekem már kedvem ehhez a városhoz, mely soha nem volt és nem is lesz az otthonom. Ez egy hely ahol el lehet bújni. Ez egy hely ami befogad, elnyel. Bárhonnan jöttél..bármiért.

Vidéken szövögetett álmaimat itt akartam megvalósítani- kirakatváros. Ez Budapest. A felszínen.

Próbáltam a mélyére hatolni. Vékony, szinte láthatatlan csipesszel óvatosan kiválogatni az értékeket, vigyázva, össze ne törjem, hiszen egyre ritkább kincs ez.

De bármit találtam a város rám borult. Szürke és lehangoló. Olyan mindent elrontó. Néha elgondolkodom, ez a szürkeség belőlem fakad, vagy valóban a látvány hatása. Persze nemcsak szürke oldala van. A csillogás is ott lapul, ha van belépőd. Sokféle belépőt szerezhetsz, ha akarsz. De van amkor csak úgy megkapod, az öledbe hullik. Sajnálom, nekem ez sem tetszett.

Kiléptem a szürkeségből és kiléptem a karrieremből, jelenleg a barlangomból pislogok kifelé. Olykor befelé bámulok.

Menekülés ez vagy csak túlérzékenység?

Vagy egyszerűen csak a célok és tettek hiánya? A félelem győzelme? A kényelem szeretete? De az is lehet, hogy nem vagyok igazán tisztában azzal, mit nyernék ha úgy cselekednék ahogy azt a szívem diktálná.