Megosztanám örömömet azzal, aki tud kis dolgoknak is szívből örülni, mások nagy szerencséje, sikere, tehetsége és gazdagsága nem tölti el irigységgel. Ha mégis, tudja mit kezdjen ezzel az érzéssel. Mert az irigység hasznos is lehet, ha tudjuk mit üzen.

Megosztanám az örömömet azzal, aki nem mutat rá fél perc múlva bodogságom tárgyának negatív részére. Nem int óvatosságra, nem késztet elgondolkodásra, sem maximalizmusra, akkor, amikor éppen nagyon jól érzem magam. Egyszerűen csak örül velem.

Megosztanám az örömömet azzal, aki érti, hogy az én vágyaim nem feltétlenül egyeznek az arctalan tömeg elvárásaival.

Megosztanám az örömömet valakivel, aki megosztja velem a sajátját.

Megosztanám a bánatom azzal, aki megérti mi a fájdalom, és tudja hogy időnként ez elkerülhetetetlen.

Megosztanám a bánatom valakivel, aki nem gondolja hogy el kellene azt rejtenem.

Megosztanám az érzéseimet ha tudnám valaki megérti és elfogadja.

A félelem csak ítélkezést szül.

Megosztom most pici örömömet és pici szomorúságomat: két hónapja először végre tudtam éjszaka aludni. Majd reggel rádöbbentem a nappal nem túl izgalmas számomra, hiába sopánkodtam hetekig, hogy nem látom a napot. Mikor tanulok már meg felhőtlenül örülni, hogy végre valóban tudjak adni ebből az érzésből?