Azt mondom magamnak: menj, és kezdj bele.

Ilyenkor maradok, és csinálom tovább, mit eddig.

Ha azt mondom: ez szép.

Hátralépve csodálom, egyre távolodom, majd eltűnik minden.

Van mikor érzem, a jó úton járok.

A következő percben a mellékút elcsábít.

 Kapok egy jó szót, biztatást, egy ölelést.

Magamba zárom és elszaladok vele.

Jót teszek magammal, majd valaki mással.

Megjegyzem, és visszatérek a passzív elzárkózásba.

Elcsábít egy álom, egy mosoly, egy tett, vagy csupán egy gesztus.

Szívemben megőrzöm, sóvárgok tovább.

Biztat a jövő, a remény megmarad.

A jelen következménye végzetes is lehet.