Az a helyzet, hogy a tudás felelősséggel jár.

Jó esetben.

Nagy kérdés, hogy adható-e bizonyos tudás olyan embereknek, akik nem tudják vállalni a vele járó felelősséget.

A tudás elvileg mindenkinek jár.

Van aki nagy tudást birtokol, de nem akarja vállalni a vele járó felelősséget.

Van aki nagy tudást birtokol, de nem képes vállalni a vele járó felelősséget.

Aztán vannak akik csak szimplán visszaélnek ezzel a tudással.

És vannak nagyon kevesen, akiknek van tudása és igyekeznek vállalni a vele járó felelősséget is.

Ha kevés embernél van a tudás, akkor rájuk nagyobb felelőssség hárul. Jó lenne, ha ezt közösen, minél többen tudnánk vállalni, vagyis sok embernél lenne a tudás, de felelősséggel együtt.

Nem valami méltányos és igazságos, ha azt várjuk, hogy kevés embernél legyen a felelősség.

A tudás hatalom. És felelősség. A hatalom felelősség. De kevesen vállalják be. Inkább Istenre vagy a másikra vagy ki tudja mire hárítanák a felelősséget.

És van, hogy hiába van tudásunk, nem tudunk vállalni annyi felelősséget amennyit az ismeret megkövetel, pedig szeretnénk, és akkor szenvedünk. Vigaszként azt mondjuk, még több tudásra van szükségem ahhoz, hogy a meglévőt felelősséggel birtokoljam, használjam. Ki tudja? Talán így van. Hiszen hogy lehetne másképp az ember számára. És elég-e tudás..hát persze hogy nem.. mert kell a szív is.. az emberség.. az élni tudás.. és sok sok minden.. De ez már a felelősség része.

És van, amikor nem tudás kell több, hanem szív.

És van hogy szíve van az embernek, de tudása nincs. De ez már egy másik történet.