Nem vagyok túl vicces kedvemben, de azt bevallom, hogy ma valami Darwin díjhoz hasonlót majdnem megkaphattam volna.

Nekiduráltam magam harmadszor is a forgalmi vizsgának, de ha már előtte való nap azt érzem, hogy ez most nem fog menni, akkor nagy az esély, hogy ez be is következik. Pontosan tudom, hogy amikor tele vagyok stresszel, önbizalomhiánnyal akkor úgysem tudok rendesen teljesíteni. Ez bizony így is volt. 

De azért ekkora hülyeséget csinálni, mint ma én a vizsgán, ez már azért elgondolkodtatott. :-( Az ok amiért megbuktam: megálltam a zöld lámpánál. Mindezt azok után, hogy mindent szabályosan csináltam, még a parkolásom is jól sikerült. De ma valahogy ideges voltam, és azt is tudom hogy nem kifejezetten a vizsga miatt. Csak valahogy túl sokan tették rám nyomorukat, boldogtalanságukat, és még a volt barátom is tőlem vár támogatást, azok után, hogy rendesen megalázott és megbántott többször is. Ha baj van, ha nagy baj van, mindig megtalál. De én legyek szíves ne panaszkodjak, nevessek többet, legyek aktívabb, és egyébként is, miért nem járok szoknyába? Hmm.. miért nem születtem vajon télapónak, vagy valami megváltó félének, nem is tudom. Miért vagyok én is egy ember a sok közül, akinek vannak szükségletei? Talán emiatt nem nálam kellene reklamálni..

No szóval a vizsgán egyszer csak elnéztem a lámpát, és isten tudja miért a szomszéd sáv lámpáját bámultam ami piros volt. Megálltam, pedig az enyém zöldet jelzett. A mögöttem lévő autó mellém hajtott, és mindenféle köcsögnek nevezett, mire én már teljesen összezavarodtam, és nem törődve azzal hogy éppen vizsgázok, egyszerűen elkáromkodtam magam. Kicsit később ezért elnézést kértem a kocsiban ülőktől, mire  a vizsgabiztosom kifejtette, hogy a mai társadalomban erre számítani kell, egyszerűen túl kell lépni rajta. Igaza van!! De a tűrőképességünk nem egyforma. És persze amúgy is stresszes voltam.

A vizsga végén már csak annyit éreztem, hogy ha továbbra is így stresszelek, felesleges újra vizsgáznom. Ha továbbra sem lesz önbizalmam akkor nem nagyon fognak sikerülni a dolgaim. Itt már nem feltétlenül a vezetést kell gyakorolnom (persze azt is), hanem a stresszt és az önbizalomiányomat kellene valahogy kezelni. Mert ha ez nem sikerül, a végén a remény szó számomra az önámítással lesz egyenlő.

Hazaérve bekapcsoltam a Juventust, ahol a következő  viccet sütötték el:

                        -Miért nem kap a gepárd jogosítványt?

                        -Mert nem áll meg a zebránál.

Valamiért nem igazán találtam ezt viccesnek.