Ma reggel hazautazom vidékre három hónap után. Úgy tervezem, hogy akár két hetet is otthon töltök, ha már ilyen hosszú ideig nélkülözni kellett a családomnak a társaságomat. Bár nem hiszem hogy olyan sokat veszítettek velem.

A gondolattól is pánikba esem , ezért egész este nem találtam a helyem, gondoltam el kellene mennem zülleni egyet, hiszen az elkövetkezendő időszak a semmittevésről és a szobámba való bezárkózásról fog szólni. Egész este viaskodtam magammal, hogy menjek vagy ne menjek a szokásos pubbomba, mire végül csak nekiindultam.

Felhívtam az havernőmet (barátnőnek túlzás lenne nevezni), de egyszerűen nem vette fel a telefont. Mint később megtudtam mostanában gyakran megteszi ezt, szerelmes, és most mindennél fontosabb számára  a barátja. Na oké, dehát azért nem kellene mindenki mást kizárni az életéből. Na mindegy, ő így kezeli a kapcsolatait.

Taxiba pattantam, és mivel hosszú az út a kilencedik kerületbe, a sofőrömnek volt ideje kifejteni a mai társadalom értékvesztéséről szóló gondolatait. Mivel hobbimmá vált a taxizás, ehhez már igazán hozzászoktam.

A törzshelyem azért törzshely mert egy nagyon jó barátom ott a pultos. Ezért vetemedtem ma arra, hogy megkockáztatom, talán életemben először, hogy lemegyek este egyedül egy pubba. Természetesen a pultnál ücsörögtem és A-val jól elbeszélgettünk, neki is gyorsabban telt így a munkaideje. Bár tízkor már haza akartam indulni, de mégis úgy alakult, hogy elkezdtem iszogatni, fehér száraz bort és Baileyst felváltva, aminek az lett a következnénye hogy jól berúgtam, és A-t megvárva együtt zártuk be éjfélkor a sörözőt.

Jól éreztem magam, de persze a ma estéből sem maradhatott ki, hogy mint nő kiértékeltek engem. Egy fiatal társaság próbálta felmérni értékemet, és ahogy én levettem elég vegyes értékelést kaptam. Hmm.. olyan jó lenne úgy kitenni a lábam a lakásomból hogy nem érékelnek ki.. Létezhet ilyen???

A-val nem maradhatott el, hogy miközben maximális figyelmet szentel a vendégeknek, közben lelkizünk egy jót. Megmondta ma is a frankót. Nincs önbizalmam, az az én bajom. Persze hogy nincs, tudom én, de honnan lenne, igyekszem én magamba önteni a bizalom cseppjeit, de azért rosszul esik ha ideálokhoz hasonlítanak, mert én nem tudom velük felvenni a versenyt. Barátom maximálisan igyekszik biztosítani engem, hogy velem minden rendben van, és hogy folyton olyan emberekkel kezdek akik nem valók hozzám. Nnnaa!!! Mégis ki való hozzám? Ki mondja ezt meg? Oké, néha tényleg csak valami szeretetfélére hajtok, ez sem tisztességes eljárás, tudom én.

Hazaértem, kábultan, és egy hosszú vonatozás után belekezdek egy jó kis befelé figyelős időszakba. Újra..