Egy hete vagyok vidéken, távol a főváros zűrzavaros levegőjétől. Gyorsan elment az idő, magam is meglepődtem rajta. Két hét soknak tűnt mikor elteveztem hogy hazajövök, de azt hiszem csak a szokásos aggódásom volt jelen.

Igyekszem nyugodt légkört teremteni magamnak viharvert családom körében, ami azért nem olyan nehéz, hiszen viszonylag békén hagynak, legyek csak el saját kis világomban.

Ma gyönyörűen sütött a nap mire felébredtem és valahogy bennem is kiegyensúlyozódtak a dolgok. Kerestem az elmúlt hetek feszültségét, de egyszerűen eltűnt. Először nem akartam ezt elhinni, de a nap folyamán bebizonyosodott, hogy tényleg kitisztult bennem valami.

Isteni itt a levegő. Bár másfél évtizede élek kétlaki életet, hol itt vagyok a kisvárosban, hol Bp-en, de ennyire még nem éreztem soha  a különbséget. Mintha a Föld másik végében járnék, annyival tisztább a levegő. És a csapvizet még meg sem kóstoltam. :-) Ilyenkor döbbenek rá mi mindennel rövidítem meg az életem Budapesten. De remélhetőleg sikerül egyszer megvalósítanom az álmomat és újra vidékre költözök, ha még nem is tudom pontosan hogy hova..

Azért hiányzik Bp-ről a társasági élet, a programok, de amivel itt töltődök, azt nem lehet pótolni semmivel.

Jó ez a kétlaki élet! :-)