Program II.

Ha nem találod a szépet, a jót, a kedvedre valót, alkosd meg!

Mert lehet sopánkodni, sokszor van is miért, én már csak tudom.. de valljuk be a kényelmesebb út, hogy készen akarjuk megtalálni amire szükségünk van, és ha nem találjuk felháborodunk, dühösek avagy szomorúak leszünk, végső esetben teljesen kiábrándultak. A gyerek felháborodhat, felnőttként már hiába tesszük.

A szomorú az, hogy az emberekkel is így bánunk. Készen akarjuk kapni ami kell, és ha valami hiányzik a másikból inkább arrébb állunk. Van amikor ezt kell tennünk. Van amikor ez a legjobb. Nem vállalhatjuk a másikért azt a felelősséget, amit neki kell magáért, nem vehetjük át a részét. De olykor segíthetünk. Olykor a másiknak csak egy kis figyelem kell, egy kis lökés, egy kis bátorítás. Igen, van aki ezzel visszaél, és csak önző módon kapni, kapni akar, de van aki szeretné maga irányítani az életét, maga megoldani a problémáit, csak egy kis támogatásra van szüksége hozzá. Keressük a különbséget, mert ezért is vagyunk egymásnak. Olykor mi is hozzá tudjuk a másikat segíteni ahhoz, hogy kihozza magából a legjobbat. De nem okoskodással, tanácsokkal, piszkálódással, leszólással. Mert ezt csak szívből lehet. Máshogy nem is érdemes. Hagyjuk, hogy  amásik ember megmutassa a gyenge oldalát, és te is mutasd meg annak, akinek érdemes. De csak annak.  

Alkoss.

Cselekedj.

Hozd létre. Ami jó, az megérdemli, hogy létezzen.

Ne kényelmesedjünk el!