Újra Budapesten. Visszatértem ide, bár hihetetlen mennyire nem tudom könnyen venni a dolgokat. Még tisztán emlékszem a három héttel ezelőtti nyomásra, melyet a gyomromban éreztem amikor hazautaztam vidékre. Bár vehetném úgy is, hogy az egésznek semmi jelentősége, nem kell mindenből hatalmas ügyet csinálni, de most ezt nem tehetem. Atomjaira bontom érzelmeimet, hogy összerakhassam egy jobb kiadásban.

Ma hajnalban készülődés közben azt kérdezgettem magamtól, miért megyek én Budapestre? Mit akarok ott? Mi köt még oda? Már csak a megszokás? Nem mondhatom, hogy a főváros az otthonom, ennyi erővel akár Alaszkába is mehetnék.

Ó, ez az örökös aggódás, mely megtelepszik minden gondolatomon, megvétózza vágyaimat, gúzsba köti emberi kapcsolataimat. Mivégre mindez?

Piócaként ül meg sejtjeimben, és ha időnként magamra is hagy, hamarosan újra meglátogat, véremből táplálkozik. Na ebből elég!!

Figyelni kezdtem. Úgy döntöttem elkapom a grabancát, nem hagyom hogy rajtam élősködjön. Nem hagyom hogy elszívja energiámat, megkösse kezemet, és megsemmisítse énemet. Nem!! Kihúzom magam, úgy fogadom ha újra rám tapad. Nem kell elviselni a rosszat! Nem kell tűrni a bántást, ki kell állnom magamért, még ha egy érzéssel szemben is kell ezt megtennem.

De ez a harc nem vívható lázadással. Az eszköz valami más. Kezdem tisztán látni aggodalmaim értelmetlénségét. Nincs már rá ésszerű és elfogadható magyarázat. És ha ez hiányzik, akkor leválik aggodalmam tárgyáról, értelmetlen érzésként lebeg a semmiben, majd belátva létének hiábavalóságát, elpárolog belőlem.

Nem akarom magyarázni többé. Nem akarok táptalajt és igazolást adni ezeknek az érzéseknek. Nem hiszem már el, hogy ezt kell éreznem, hogy aggódnom kell, mert csak úgy vagyok felelősségteljes. A túlzott aggódás csak létemet kérdőjelezi meg. És azon aztán igazán nincs mit megkérdőjelezni. :-)

Visszaérve Budapestre már nem értettem miért kellett aggodalmaskodnom. Mitől kellett félnem? Miért nem bízok a lét puszta bölsességében és a magam erejében? Pusztuljanak a piócák, pusztuljanak a kétségek! Vagyok aki vagyok! :-) És leszek, akivé alakítom magam. :-)