Ezzel tényleg nem lehet vitatkozni. :-) Nekem határozottan megártott néhány dolog túlzásba vitele, mint a vidéki élet szépségei, a sok lelki táplálék magamba szívása, és a túlzásba vitt vigasztaló evés.

Próbáltam kis dolgokból kinyerni sok jó érzést, dehát ez csak egy darabig működik. Mára besokalltam az itthoni vidéki kényelemtől és lazítástól, és egy érzés dübörgött bennem, el innen, el innen, bárhova, de lehetőleg minél messzebbre. Ha valaki azzal állt volna elém, hogy azonnal pakoljak, mert öt perc múlva  a Föld másik felére utazok, de fél évig vissza sem jöhetek, azt hiszem nagyon boldog lettem volna. De nem ajánlotta fel senki. És kezdtem azt érezni, hogyha ez a nyomasztó érzés marad még egy ideig, akkor elindulok egyedül a világ jobbik felébe, legyen az bárhol.

Szerencsére, másfél nap múlva tényleg teszek egy kisebb utazást, visszamegyek Budapestre. És már alig várom. Itthon vigaszként folyton ettem, és megfordult  a fejemben. hogy most már én is kénytelen leszek beállni a diétázók, fogyózók széles táborába, mert az evés bizony nyomot hagyott rajtam. Ennek következtében megint elnapoltam a dohányzásról való leszokást, pedig már kezdem nagyon utálni a cigarettát, büdös is, néha vegyszer ízű, és a dohányos ember kezd kirekesztett lenni, csak azt nem értem, hogy miért nem a dohánygyárakat rekesztik ki végleg a társadalomból. Bezzeg ha marihuánát termesztenék, rögtön rámszállnának. Micsoda álszentség ez az egész!!!!!!!

A harmadik besokallásom a felgyülemlett pszichológia szakirodalmam láttán ért el. Szó szerint rá sem bírtam nézni, remélem egy szép napon kiselejtezem a könyveimet, és valóban csak az értékeseket tartom meg. Igazából egy jó nagy selejtezés ráférne az életemre, kidobni mindenféle értéktelen vacakot az életemből és magamból. Persze már megint a 'mi az ami nem kell' hozzáállásom az aktív, ahelyett hogy végre látnám mi az amit akarok, és merre induljak.

Hetek óta érzem, hogy el kellene utaznom egy időre, már egy röpke nyaralás is jót tenne, de talán ki kellene magam vetni a nagyvilágba, és megtapasztalni milyen egy másik országban élni. De egyedül nem indulok neki. De ki tudja, lehet hogy egyszer tényleg elegem lesz, és még erre is képes leszek. De milyen idilli lenne ha nem az elégedetlenségem indítana útnak, hanem a lelkesedésem!!!! Bármerre!