"Rosszkedvünk telébe csöppent.."

A 90-es évek egyik filmjében, a Nyakunkon az életben Ethan Hawke egy veszekedés közben ezekkel a szavakkal vette fel a telefont: "rosszkedvünk telébe csöppent". Hát, én is valahol így vagyok ezzel, rosszkedvem telében időzök éppen.

Azt hiszem 2009. eddigi életem egyik legsatnyább éve, biztosan sokat tettem azért hogy idejussak.

Már a panaszkodást is vissza kellett fognom, csupán blogomra szorítkozhatok, mert úgy érzem az elmúlt időszakban már kijátszottam a rendelkezésre álló panaszkártyáimat.

Most megnézném a pakli maradék lapjait, de valahogy hiányosnak tűnik. Azért nézzük mi maradt még a kezemben:

  AZ IDŐ LAPJA Idővel rendekezem. Kötelességeim nem nagyon vannak, vagy csak nem akarom vállalni őket, de bárhogy is nézem időm az van. Vagyis ebből még gazdálkodhatok.

  A PÉNZ LAPJA Gazdag ugyan nem vagyok, még anyagilag független sem, de annyi minimummal még rendelkezem, amiből léphetnék valamerre. Válság idején lehetne akár rosszabb is.

  ÖTLETEK LAPJA Még azt is látom mi tenne boldogabbá, hogyan mászhatnék ki a gödörből, szóval nem hiszem hogy olyan kátyúba lennék amiből nincs kiút.

  A HARMINCASOK LAPJA Figyelmeztet és lehetőséget ad egyszerre.

Nem látok több lapot, de a hiányzó darabokat jó lenne megtalálni valahogy!!

 ÖNBIZALOM LAPJA Ezt a lapot már akkor lenyúlta valaki, amikor beléptem a kártyaszobába. Hogy lehet így játszani?

 BÁTORSÁG LAPJA Ez viszont játék közben tűnt el.

 CÉLOK LAPJA Ez a lap elég kopott volt mikor belekezdtem a játszmába, de idővel annyira rongyos lett, hogy kénytelen voltam kiselejtezni a pakliból.

 BIZTONSÁG LAPJA Néha előkerül, de szerintem csak valami hamis lap kerül az asztalra.

 SZERETET LAPJA Néha nekem is osszatok belőle!!

 JÓKEDV LAPJA Elég rossz a lapjárásom, mert mostanában nem került a kezembe. Remélem azért előkerül.

Mostanában kezdem úgy érezni, hogy nem ismerem eléggé a játékot, nem tanultam meg eléggé a szabályokat. Kifejezetten vesztes vagyok a napi játékban. De azt sem mondhatnám, hogy a játékostársaim olyan jól játszanának. Pocsék kártyások vagyunk! Kellene egy mester. De nem álmester, mert sokan hiszik hogy ők aztán tudnak játszani, de sajnos gyakran kiderül, hogy cinkelt lappal játszanak vagy egyszerűen csak gyenge játékossokkal ülnek egy asztalhoz. Így egy megoldás marad számomra, a kitartó gyakorlás.