Megcsörrent a mobilom. De csak a bankból hívtak. Mit akarhatnak? Kikedveskedni egy kis pénzt, mi mást. :-) Azt mondja  a hölgy megvizsgálták a folyószámlámat. Nosza, végülis vizsgálgathatják, ha már olyan készségesen vezetgetik. Megbízható ügyfélnek találtak-folytatja. No, felkapom a fejem! Ó én naív! :-) Csak nem hittem hogy ezért megveregetik a vállam? Próbáld csak ki! Légy megbízható, pontos, odaadó, meg ilyesmi. De nehogy azt hidd hogy ezért jár valami. Ezeket a dolgokat önmagukért teheted, de semmi másért nem érdemes!! Szóval a hölgy a vonal túlsó végén kedveskedett egy kicsit, majd felajánlotta hogy adnak nekem egy hitelkártyát. Ó! Csalódtam bennük! Egyet már visszaadtam nekik, mert a lakáshitelemmel együtt anno egy hitelkártyát is 'utaltak' nekem. Amit persze nem használtam soha semmire, de az éves díját persze kifizettem. Majd gondoltam egyet, visszaadtam, és mit tett a bank? Néhány hét után küldött még egyet. Hmm.. újra bementem, értetlenkedtek - mindig ezt teszik - majd visszavették.

De most újra bepróbálkoztak. Sima ügy, elmagyaráztam, hogy nem használok hitelkártyát. Nem is értem. Ha mondjuk ma nincs kétszázezer forrintom valamire, akkor egy hét múlva lesz? És mi az ami annyira fontos, hogy nem bírok egy hetet várni és most azonnal meg kell vennem, ha máshogy nem, hát hitelből. Mert igen rövid az az idő, amíg kamat nélkül igénybe vehetem a hitelem. Szóval tukmálják az emberre a kölcsönt, hitelt, miegymást. Ha kell, ha nem.

Mindig megmozdul valami a gyomromban amikor azt érzem hogy valaki a pénzemre pályázik, vagy valakiére. Ez olyan.. hmm.. hogy is mondjam.. ízléstelen. És persze nézhetném a pozitív oldalát is a dolognak, de azt hiszem számomra elfogadhatóbb ha akkora takaróval takarózom, amit még meg tudok fizetni.