A fenti cím egy francia-svájci filmvígjáték címe, amit este láttam az m1-en. Aranyos film volt, egy semmittevős vasárnap estére tökéletes program volt számomra.  A főhős egy 32 éves férfi, akinek apjától át kellene venni egy áruház irányítását, de a srác felelősségtejes helyzetekben rosszul lesz, elájul. A pszichológus megállapítja, hogy főhősünknek fóbiája van. Fóbia a felelősségtől. :-) Ezzel azt hiszem vagyunk így néhányan. Megkezdődik a csopotterápia, melyet többször is abba akar hagyni, úgy gondolva egyedül is képes megküzdeni a problémájával. Természetesen tünetei újra felbukkannak, s visszatér a csoportba. A film végére persze fény derül arra, hogy az apja és menyasszonya elképzelésének való megfelelés nem a megfelelő út számára, saját magát kell megtalálnia. A saját út persze mindvégig ott van az orra előtt, imád gyerekekkel foglalkozni, ezért nem az áruház vezetését kellene erőltetnie. A felelősséget nem az igazgatói poszt felvállalása jelenti, hanem önmaga felválallása. Persze a film végére minden megoldódik, főhösünk szabad emberként, boldogan élheti életét. Húh.. milyen jó lenne ha mindez mésfél óra alatt megoldódna számomra is. :-)

Keresgélem az utamat, persze totál eredménytelenül, mert a görcsös keresgélés nem vezethet eredményre. Hogy hol vesztettem el az irányt azt nem tudom, de mostani helyzetem ismerős számomra, mert bármikor döntést kellet hoznom életem további alakulásáról, mindig tanácstalnul álltam a helyzet előtt. A mit akarok kérdésre soha nem tudtam egyértelműen a választ. Holott csak figyelnem kellett volna mindig is arra, hogy egyszerűen csak csináljam amihez kedvem van. Egy idő után biztosan kikerekdett volna valamifle célféle mndeből. Persze tele félelemmel, kétségekkel ez nagyon nehéz.

A film kapcsán felvetődött bennem, hogy vajon én sem látom a fától az erdőt? Az optimális élet elképzelése miatt nem veszem elég komolyan érzéseimet? Lehetséges. Persze ez túl egyszerűnek tűnik a problémák megoldására, de azért lehet ebben a megközelítésben valami. Hiszen mi másra vágyhatok mint szabadon tenni ami nekem jó, vállalva a kockázatokat is. Persze a világ nem könnyíti meg ezt a fajta hozzáállást, de a világ nem is arra teremtődött, hogy bárkinek az életét könnyűvé tegye.