Végülis nyár van, nyugtatgatom magam. Kánikula, nagyvárosi fülledtség, miért is kellene agyonizgulnom magam azon, hogy olyan jól elvagyok éjszakánként az interneten, nappal pedig jó indokkal ki sem teszem a lábam a lakásból. Nyár van, élvezzük.....

Azért egy idő után valami megmozdul bennem, hogy mégiscsak úgy kellene tennem mint aki egy élő ember, szóval tenni-venni-menni, és ilyenkor még a telefont is hajlandó vagyok felemelni, hogy úgy érezzem azért mégiscsak van olyan hogy külvilág, meg hátha megjön a kedvem a fővárosi utcák látványához is.

Felhívtam a volt oktatómat, elmondtam neki, hogy a megbeszéltek szerint szeretném belevetni magam a forgalom dzsungelébe, immár szép kis rózsaszín jogosítványommal. Ugyanis már régen eldöntöttem, hogyha megszerzem a vezetői engedélyemet (istenem, kiket engednek az utakra!), én bizony felbérelem nyugodt lelkületű, dohányzó emberemet, vezessünk már pár órát a vizsgaútvonalon kívül is, mert amíg tanultam vezetni, addig ez ritkán történt meg. Jövő héten újra útra kelek, és megint vezetek egy jót. Kell az ember lányának a szórakozás.. no és a rutin. Saját autó hiányában ezt a megoldást eszeltem ki, hogy vezethessek.

De muszáj lenne más okból is kimozdulnom a szmogos városba, mert két és fél hét múlva esküvőre kell mennem, és se nászajándékot, se ruhát nem vettem még az eseményre. Az ajándékvásárlás hagyján, de hogy miben kellene megjelennem, arról még nem sok elképzelésem van. Lenne persze, ha nem magamat, hanem valaki mást kellene felöltöztetnem, de én már totál belefáradtam a mit vegyek fel kérdéskör állandó megválaszolásába, ami azt hiszem meg is látszik idei nyári ruhatáramon. Van amihez cipőm nincs, van amihez táskám, más ruhámhoz nem vagyok elég barna (na ja,szobában és az alkalmankénti éjszakai szolilátogatásomtól nehéz lenne barnulnom, főleg hogy nálam ehhez extra fényre lenne szükség), és egyáltalán már fogalmam sincs mi áll nekem jól. Szóval unom már ezt a dolgot. Miért nem jövünk a világra egy kész személyre szabott ruhatárral egész életünkre, és akkor ettől a nyűgtől is megszabadulhatnék. Biztos örülne a divatipar eme isteni ötletemnek.

No de lassan csak nekiindulok a világnak, ha nem is akarom túlzottan feltérképezni a város minden létező zegét-zugát.

Némi vicces momentum is vegyült üres napomba, egy vízvetekszerelő és a közös képvielő közös akciója folytán. Megkerestek, hogy le kellene cserélni a lakásomban található vízórát, mert ugyan tökéletesen méri a fogyasztásomat, de a házban található órán- ami csupán arra szolgál hogyha nem vagyok elérhető ott is elllenőrizhető a fogyasztásom- mindössze 2 liter hidegvíz fogyasztás látszik, amit bárhogy is nézünk nem valami sok öt év távlatában.. Tegnap megérkezett a szerelő, a maga teljes férfias kisugárzásával - ó jaj, túl régen vagyok egyedül, ráadásul volt benne valami ami emlékeztetett K-ra - és közölte hogy nem hozta magával  a vízórát. Akkor itt szerelés nem lesz, gondoltam, de megbeszéltünk egy újabb férficsodálós találkozót mára, amikor már volt nála óra, fel is szerelte, csak a végére kiderült, hogy ő ezekhez az órákhoz nem nyúlhat hozzá. Pillanatok alatt visszacserélte a régit, tisztáztuk  a félreértéseket, majd elvonult, és magával vitte minden... no hagyjuk.

Este, immár nem először az elmúlt hetekben, felizzott utazási vágyam, felhívtam E-t, menjünk már valamikor Görögoszágba nyaralni, majd ha már nem égnek az erdők, de E vidéken van, csupán férjével trécseltem egy keveset, a görög nyaralás megvár míg E visszajön. Ez a tipikus húzd meg ereszd meg játszma magammal, fel nem hívnám mobilon, fene tudja miért, talán túlzottan hozzászoktam, hogy vonalason mindenkivel órákat csevegek, és ez nekem hozzátartozik a telefonáláshoz. Máshogy nem kell.

No ilyen fontos napom volt ma, valami azt súgja a holnapi sem lesz tele felelősségteljes tevékenységekkel, de ki tudja, még bármi megtörténhet...