...vagy csak együttérzően sír velem.

Gondoltam elég máááár ebből a halogatásból, panaszból, magam megértéséből, belevágok dolgokba vagyis egyszerűen csinálom amit kell, meg ami jön, meg ami egyszerűen felmerül bennem. Jó ötletnek tünt, hiszen tennivaló mindig akad és tényleg van néhány fontos dolog amit el kell intéznem, és hát én sem vagyok remetéből, szóval nosza neki!! A reggeli felkelés nem ment simán, telefoncsörgésre ébredtem, amit nem is értettem, miért zajong itt valami, mikor nekem még nem jött el az ébredés ideje, neeee bántsatok. Azért csak felvettem, két mondattal el is intéztem, innentől már nem volt igazi a pihenés.

Délután hosszas készülődés és tükörben utálkozás után újra kicsi poklomba kerültem, így ugrott a cselekedni minden áron projekt, és elmondhatom a mai volt a legutóbbi idők egyik leghaszontalanabb napja. Kard ki kard, holnap újra neivágok, amúgy sincs más választásom, megyek vezetni. Nem tudom milyen eszközzel érdemes vívni harcomat, tüzes karddal vagy elfogadó nyitottsággal esetleg becsukott szemmel menni csak úgy az utamon..