Elegem van. Visszavonok mindent, nem igaz hogy csupa jó fej emberrel találkozom mostanság. De miért tenném, én sem vagyok az mostanság. Elegem van. Elköltöttem egy kisebb vagyont az esküvőre, de minek? Totál feleslegesen. Nemcsak azért mert nem ér ennyit az egész, hanem mert egyszerűen csak kérdezgetem magamtól, hogy minek??? Mi értelme ennek??? Meg akarok felelni, mi?? Jó képet mutatni, mi??? Ne erőlködj Anita!!

 Nem fogod ettől jobban érezni magad. Te nem!!! Reménytelen. Törődj bele, ez van. Így jártam. Ez legalább jól megy nekem, ez a marha nagy cinizmus!! Ez legalább őszinte!! Ez legalább én vagyok!!!

Elegem van. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, sajnálom magam, utálom, hogy sajnálom magam, nincs már kedvem erőlködni, elééééég!

Nem vagyok végtelenül formálható, nem vagyok bárhova beilleszthető, egyáltalán, nem vagyok beilleszthető. Fogadd el, fogadjátok el!!!!! Ez van, ilyen vagyok. Én próbálkozom, igyekszem, de már elegem van!!!

Még egy jót tombolni sem tudok, inkább verem itt a billenyűket.. jó mi? Ez a marha nagy negatív gondlkodás. Skatulyázni is lehet, hívhatjuk így is, de egyszeűen csak húú.. belefáradtam.

Mindig csak magamat alakítani, most alakítsa más magát. Én sem vagyok alkalmazkodóbajnok, nem érdekel hogy szélsőségesen gondolkodom, az indulatok szélsőségesek, a szenvedélyek, a nagy érzelmek, a dolgokat megmozgató viharok, mind mind mind szélsőséges. Én is az vagyok. Ez van!

Túlcsordult a bennem lévő fájdalom......