Szentendre sokadszorra

Úgy tűnik nem jött be a csináljunk valamit augusztus 20-án ötlet, de talán csak az eredetiség fűszere hiányzott a mai naphoz. De mentségemre legyen mondva, ez nem is az a nap volt, amikor  bármi megvalósítható lenne Budapesten, hiszen még a közlekedés sem lehetett ma egyszerű, bár a barátnőm és én a megfelelő időzítés és útirány megválasztásával könnyedén mozgolódtunk. Elmentünk ebédelni kora délután, megnéztünk egy éttermet Óbudán, melyet már hónapok óta ki akartunk próbálni, majd a feltúrt utak látványát megunva, jobb ötletünk nem lévén kimentünk Szentendrére, sétáljunk egy nagyot felkiáltással. Na ez az ötletünk tényleg nem volt valami eredeti, bár T ritkán jár Szentendrén, én viszont már ötvenezredszerre választottam úticélnak, úgyhogy számomra már nem jelentett túl sok újdonságot. De legalább barátnőm élvezte a helyet. Az én problémám csupán annyi volt, hogy tele volt a város emberekkel, és ami kissé még tovább rontotta a kedélyállapotomat az a sok-sok unatkozó család akiket láttam. Néha tényleg be kellene már csukni a szemem, és nem  figyelni mindenre ami körülöttem zajlik..

Próbáltam régi hangulatokat visszaidézni, emlékeket eleveníteni, de csak a jelen van, a múlt már csak valami távoli, nem létező dolgok furcsa képződménye. Nem is baj ez, le is vontam valami kőkemény tanulságot magamnak, ami egyszer szép volt, arra már csak mosolyogva érdemes emlékezni, és ha újra valami izgalmat szeretnék, azt már csak valami eltérő dologtól kaphatom meg. Nem lehet újra és újra ugyanazt átélni, el kell végre ismernem hogy változnak az idők, az emberek, a helyek és helyzetek, én is változom, és tempót kellene ezzel tartani, vagy legalábbis nekem is  némileg nyitottnak lenni a változásokra. Mert attól való rettegésemben, hogy még ettől is rosszabb lehet, a végeredmény tényleg csak valami unalmas, energiát elszívó élet lehet. Most a megmaradt erőmet próbálom mozgósítani, és némi lendületet fecskendezni ereimbe, és folyamatos agymosást végezni, mely csupán arról szól, lépni, lépni, lépni kell, bármerre, mert kezd nagyon állottá válni a levegő körülöttem.