Miután kellően beültettem az agyamba, hogy nem mehet így tovább, elkezdtem valami jövőre vonatkozó tervet fabrikálni magamnak. Illetve nem is fabrikáltam, csak ízlelgetek különböző variációkat. És mindeközben valami babonás hit vagy valami homályos megérzés azt suttogja nekem, hogy ne kiabáljak el semmit, ne kürtöljem világgá miyen terveket szövögetek, amíg el nem döntöttem tutira hogy merre, vagy amíg meg nem tettem az első lépéseket.

Igazából nincs racionális magyarázatom miért kell ez az óvatosság, pedig pontosan érzem hogy ez nem egy megmagyarázhatatlan dolog. És az a vicces, hogy miközben írom ezeket a sorokat, már valahol kezdenek is megfogalmazódni babonám okai. De azért sem öntöm szavakba, elég már ebből a folytonos elemezgetésből.

Előhúztam egy régen felmerült vágyat, mely nem tudom honnan bújt elő, miért született meg, de soha nem indított el egy útra, mert amikor eldöntöm hogy elindulok e vágy sugallta irányba, mindig valami sorsdöntő változás következik be az életemben. Mivel most nincs kilátásban semmi életemet megrengető történés, ismét eszembe ötlött e régi álom, melyet még mindig csak rácsodálkozva tudok szemlélni, mikor és miért születhetett ez meg bennem. De nem is ez az érdekes, jött, maradt és most újra hívogat. Nem hangosan, harsányan, csak csendes hangján suttog a fülembe. Mivel még nem hoztam semmilyen döntést, nem tettem meg egyetlen lépést sem e vágy materializálódása felé, más lehetőségeknek is nyitva tartom még érzékeimet. Gyertek álmok, tervek, hirtelen felbukkanó ötletek! Rátok van most szükségem!!