Mostanában nem agyalgatok annyit, így nincs is nagyon miről írnom. Az elmúlt napok történéseit nem akarom ide írni, így témaként maradnak az érzelmeim.

Érzelmeim azonban az elmúlt napok történéseihez szorosan kapcsolódnak, így igazán azokat is szorosan magamba zárom. Így leszek önmagamba zárva, elcsendesedve szenvedő blogger. Még a blogom előtt is titkolózom, vagy már magam előtt is takargatom érzelmeim zűrzavarát?

Hiába vannak elveim, közben ott vannak szükségleteim, mindezzel szemben vágyaim, majd a végén talán a bennem dúló csatazajt elcsendesítem és sorsom csermelyében sodródom tovább. S talán egyszer kicsit úszni is megtanulok.. talán..