Amikor a saját hullámhosszodra hangolódtál, akkor már mindegy hol jársz. Mindegy, mert bármit teszel, azt minden sejteddel átszűröd, értelmezed, befogadod és hasznosítod.

Járhatsz a szegénység mocskos poklában, a gazdagság sznobos mámorában, a kényszerek és függőségek gúzsba kötő poklában, a családi idill mázas unalmában vagy a magány fojtogató sivárságában. Élvezed!

Kevesen tudják, kevesen hiszik, kevesen érzik és kevesen élik.

És mindez miért éri meg? Nehezen magyarázható.Talán mert máshogy nem érdemes. Csak őszintén a saját utadon, és igen, csak saját magadért.

Talán belehalsz, mert nagyot tévedsz. Talán továbblépsz, mert rátalálsz valamire. Talán maradsz ahol vagy, azt hiszed maradsz, pedig nem, lépsz így is, csak belül, valahol, valami akkor is változik.

Amikor minden érzékeddel átéled a legkisebb dolgot is, akkor leszel képes megérteni a vágyaidat, az életedet, választ kapsz a legégetőbb kérdésedre, talán csak egyre, a legfontosabbra. A választ, mely talán csak egy rövid időre szól, mégis a legigazabb számodra, akkor, ott, és más talán nincs is..

Ez az a pillanat amikor döbbenten tapasztalom, hogy sorsom göcsörtjeit is meg kell élnem, a legrosszabb lépéseket is meg kell lépnem, mert csak így felvállalva vagyok képes megérteni, hogy nem egy előre megírt forgatókönyvet kell leforgatnom az élet nevében, hanem végig kell járnom az elém táruló utakat, meg kell másznom az előttem magasodó hegyeket, és le kell ereszkednem az előttem lévő barlangokba is. Csúnya epizódok, nehezen felvállalható tettek, méltatlannak tűnő kapcsolatok, megalkuvásnak látszó napok és gyengeségnek hangoztatott elfogadások. Mégis ez visz tovább, ez emel fel, mert hiszem hogy nem lehet átugrani az éppen következő szakaszt az életben, csupán elodázni tudod, kikerülni egy időre, de talán nem érdemes. Vállalok mindent, hogy továbbléphessek, hogy tanuljak, hogy tapasztaljak, de csupán azt ami az enyém, semmi olyat ami mások szerint egy életút része kell hogy legyen.

Nem alkuszom!

Ráhangolódva  a pillanatok adományára, fellebbentve a takaró tudatlanság rétegeit, végigjárom én az utam ha belehalok is!

Az érzékek és érzések folyamában sodródom tova, ezt nevezem én AZ ÉLET EROTIKÁjának--