Kitaláltam mit szeretnék idén karácsonyra. Remélem erős idegzettel rendelkezel kedves olvasóm, mert ami itt következik az valami lila ködként hathat elmédre, pedig csupán a lelki mélység egyik bugyrába ereszkedtem le ismét. Szóval az idén azt szeretném ha kapnék egy nagy adag AKARATot. Igen, olyanféle akaratot, mely által úgy érzem bármit hajlandó vagyok megtenni hogy vágyam tárgyát megszerezzem, elérjem, megvalósítsam.

Micsoda abszurd ötlet akarni az akaratot. Miféle önmagába visszatérő bugyuta dolog ez? Valamiféle pszichológia csomó.

Igazából bármire is vágyunk, érzelmekre vágyunk. Egy bizonyos hangulatot, szenvedélyt, örömöt, lelkesedést, felszabadulást, nyitottságot, odaadást, gyengédséget, szeretetet, elfogadást, hatalmat, csodálatot, rácsodálkozást, az újdonság örömét, a mindenhatóság érzését, izgalmat, hozzáértést, férfiasságot, nőiességet, meghittséget, szabadságot, valahová tartozást akarunk érezni. De! Állítólag az emberek többsége mégsem örülne annak a lehetőségnek, ha egy szobában ülve rákapcsolnának egy gépet, amely bármilyen érzést ki tudna váltani. Mondjuk ez nem valami emberhez méltó megoldás lenne. Szóval ezeknek az érzelmeknek tárgyat keresünk. Összekapcsoljuk valamivel, ezért küzdünk, dolgozunk, majd amikor elérjük, sok esetben kiderül, hogy mégsem a vágyott dolog váltja ki a célként kitűzött életérzést. Ez igen igen kellemetlen tapasztalás, dehát melyikünk ne ismerné ezt az érzést...a csalódást.

Lényeg a lényeg, hogy én akarni akarok. Mindig magával ragad, ha látok valakit, aki teljes szívvel és odaadással mesél álmairól, vágyairól, és ennek szenteli életét. Én is ezt akarom érezni!! De nem csupán vágyat érezni szeretnék, hanem akarni akarok, teljes lényemmel, minden sejtemmel. És hittel.

Vágyunk, irigységünk, csodálatunk, elismerésünk tárgya mindig egy érzelem, egy hangulat. Kár hogy nem lehet olykor a csupasz érzelmet bedobozolni, szépen becsomagolni, átkötni és a leendő karácsonyfa alá helyezni. Azért én még reménykedem. :-) /Úgy tűnik már megint az egyszerűbb megoldást választanám../