Már majdnem sikerült ismét magamat hibáztatnom mindenért. Már majdnem magamra vettem ismét a felelősséget olyan dologért, ami két emberen múlik. Oh no!

Nem! Most nem! Ezennel lemondok a mások felelősségéről! Ha nem tetszik, nosza, lehet cselekedni!

Ismét sikerült találnom valakit (vagy inkább ő talált meg engem), aki úgy gondolja, neki csak kényelembe kell magát helyeznie, és én majd gondoskodom arról, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Na és közben a saját galambomat is sütögetnem kellene. Istenem, és én vagyok olyan hülye, hogy ezt egy kicsit még be is veszem. Hogy minden csak rajtam múlik. Hogy lehet valakit férfinak tekinteni, aki inkább anyát keres magának és nem egy társat? Aki azt szeretné, hogy anyagilag, érzelmileg és szexuáisan mindent megkap, neki meg csak az a dolga, hogy van? Hát sehogy.

Vajon hol teremnek azon lények, akik azt hiszik, hogy a nő, a férfi teljes körű kiszolgálására létezik. Ez a fő erénye, életcélja és boldogsága? Termesztik őket valahol??

És persze a nő, majd gondoskodik a saját igényeiről is, mert ha ez a kettő nem megy együtt, akkor ott valami hibázik. Mármint a nőben.

És nem akarok egyoldalú lenni. Feltehetném a kérdést, hogy hol teremnek azon nők, akik ezt beveszik, akik az önbizalom és önbecsülés olyan alacsony szintjével rendelkeznek, hogy ezt az utat választják a férfi meghódítására? Ó istenem!! Ez valami őrült elmeszülemény csupán!

És most egy emlékeztető magamnak:

 * a határokat mindig meg kell húzni, mert mások nem tudhatják hol húzódnak a saját határaim!

* igen, amit érzek és gondolok az teljesen rendben van, bár sokan ezt megpróbálják majd kétségbe vonni!!

* mások véleménye csak olykor igazabb a sajátoménál!

* attól hogy tévedek, hülyeséget csinálok, nem leszek kevesebb!

* ha valakinek fájdalmas az életem, az az ő fájdalma, nem az enyém!

Ismét jót kalandoztam, ismét hüyeségeket csináltam, ismét tanultam valamit érzelmileg. És arról, hogy milyen fontos hogy énünk elég erős legyen ahhoz, hogy a káros hatásokat ki tudjuk védeni! Már megérte!