Elmúlt napjaim a következőképpen teltek:

menny - pokol -menny - pokol - menny

Most éppen boldog vagyok. Egy másik ember fénye világítja meg saját poklom mélységeit, és ugyanez a fény mutatja a menny világosságát. Remélem sokáig élvezhetem és szenvedhetem e fény melegét, és remélem én is képes leszek némi melegséget sugározni, adni, adni és elfogadni.

Türelmetlenül sietttetném az új helyzet kimenetelét, miközben erősen érzem, most csupán a türelem vihet előre. Az a türelem, melyet autóvezetés közben sajátítottam el oktatómtól, és azóta is fejlesztem magamban.

A sors, vagy csak a véletlen új helyzetbe csöppentett, melyet elhinnem is nehéz, és remélem e tapasztalás képes lesz kiemelni az elmúlt négy év befelé figyelős korszakából. Megnyitni a külvilág felé és megélni végre önmagamat. Igyekszem nem többet várn, mint ami lehetséges, de csodálkozom nagyon, úgy tűnik a legjobb dolgok tényleg csak váratlanul érhetik az embert. De persze nem árt, ha kicsit felkészülünk a fogadására.

Különös időszak ez a december, valóban a legreménykeltőbb hónap, és még csak kilencedike van.

Csak így tovább, biztatnám sorsom, ha esetleg az én bátorításomra lenne szüksége. :-)