Mindannyiunknak vannak határai, mégis sokszor hagyjuk megsérteni őket. Hosszú távon ennek elég durva következményei lehetnek, többek között hogy beszűkült élettérben érezzük magunkat és természetesnek vesszük, hogy az alkalmazkodás szó inkább csak saját szótárunkban szerepel a másikében csal elvétve vagy egyáltalán nem.

Iránymutató nélkül maradok nem csupán én, hanem a velem kapcsolatban állók is, ha nem éreztetem hol húzódnak az én határaim. Melyeket persze nekem is ismernem kellene.

De bőven vannak nehéz esetek. A másik határainak tiszteletben tartását bizony sokan nem tartják fontosnak. Az őrület, a tehetetlenség, az elkeseredés, a hatalom, a pénz és még ki tudja mi vezethet oda hogy valaki nem is érti miért kellene erre odafigyelnie. A dolog természetesen kétoldalú 'játszma', de ha valaki nem tartja be a játékszabályokat, igen-igen eldurvulhat ez a játék.

Azt hiszem oly sok kiszolgáltatott ember él e Földön, és nincs szükség még több áldozatra! Csak biztatni szeretnék mndenkit, hogy húzzon határokat. Amíg elég, addig finoman, alig észrevehetően, és jó lenne ha  a másikéra is legalább így figyelnénk. Katasztrófa lehet a vége ha nem így teszünk.

Van a környezetemben valaki, aki nem tartja be ezeket a határokat. Nem tartja be, mert sokáig az ő határait sértették folyamatosan. És hogy ma meddig lesz képes elmenni, hogy az én határaimat figyelmen kívül hagyva az erőszak eszközeivel bizonygassa jogait, nem tudom. Olyan jogokat, melyeket ő alkotott magának. Kicsit félek, bevallom.

Egy napot még átvészelek itt vidéken, gyanítom egy szörnyű napot, majd visszatérek Budapestre, mert ez itt nem az én ízlésemnek való élet. Kitépem magam a család kötelékéből, mielőtt felemésztene ez az őrület.