Hiányokat tapasztalok!

Hiányzol! Hiányzik!

Hiányzik az az ember akit a legjobban szerettem, de ő nem érzett irántam semmit. Mégis hagyta hogy szeressem....! Ez így becsületes? Számít ez? A becsület. Nem ez a mérce, igaz? Persze hogy nem. Fontos nagyon, de nem ez a mérce!!!!!!!!!!!

Nagyon megsebzett valaki - ezt a mondatot jó néhányszor mondták nekem a közelmúltban. Megsebeztél, megsebeztem magamat. Dehát ilyen az élet. Reklamációnak helye nincs! Lehet tiltakozni, kiállni, védekezni, hisztizni és ordibálni, nem venni figyelembe, méltatlankodni, önsajnálkozni, felháborodni és fájni. De reklamálni nem. Kinél is lehetne??

Hiányzik a nőiesség amit egyfolytában keresek magamban. Nem az a fajta ami egy igazán szenvedélyes éjszakához kell, hanem az a másik fajta.. a mosoly ami elvarázsol egy férfit.. egy tekintet mely megbabonáz egy időre.. a hosszú leomló haj, melybe olyan jó lehet beletemetni arcodat.. az a nőies kisugárzás melynek a puszta gondolatától is elfog a vágy..

Mielőtt azt hinnéd kedves olvasóm hogy hiányzik az életemből a sóvárgó férfitekintet, a férfivágy vagy az erotika, közlöm, hogy szó sincs erről! Más hiányzik! Az érzés, hogy szeretnek, mert nő vagy! Nem a csillogó tekintetű, játékos és csábító férfitekintet, hanem a szerető, gyengéd mégis vágyakozó szemek.

Hiányzik a családom. Nem az az igazi, ami van, hanem az a másik fajta... aki támogat, biztat, megvéd, távolról szemmel tart, szeret.

Hiányzik a nevetés. Nem az, amit olykor kieresztek magamból, hanem az a másik fajta.. a szívből jövő, gondtalan, feltöltő, szabad nevetés.

Hiányzol! Hiányzik a hangod, a gesztusaid, a járásod, a tekinteted, okos megnyilvánulásaid, mosolyod, nevetésed, még az is amikor beszélsz álmodban.. hiányzik ahogy férfilétedre a konyhában magabiztosan pillanatok alatt készíted el az ebédet. Hiányzik ahogy szeretgeted a kutyádat, hiányoznak az üzeneteid. Hiányzik ahogy megkérsz vigyázzak rád! És persze hiányzik az ölelésed, még akkor is ha nem szerettél.. Hiányzik ahogy visszanézel és rámkacsintasz mikor elválunk és két hétig nem látjuk egymást mert elutazol. Tudom, hogy a világ másik felén is van valaki aki ugyanígy érez irántad mint én, mégis visszavárlak! Hiú, be nem vallott remények miatt.

Fáj ez a hiány.

Úgy érzem pótolhatatlan vagy, csak melletted lehettem volna jobb és több, csak te tudod kiváltanai az érzést, melytől a világ értelmes kerek egész lesz.

Sokáig leszel még mellettem - írtad!

Nem akarom hogy kikerülj az életemből - írtam.

Néhány nap múlva elszakítottuk a köztünk lévő kapcsokat. Még próbálkoztál egyszer, de én akkor már döntöttem.

A hiány fáj. Be kel tölteni az űrt valamivel de egyelőre nem találtam megfelelő fajsúlyú töltőanyagot. Egy olyan másik fajtát... egy becsületeset...